A terhesfarmertől Jób könyvéig- mert az élet szép

Összeszedtem pár igaz állítást, melyek a mindennapok bölcsességével tettek gazdagabbá.

1.       A terhes farmerek drágák.

2.       Öt hónap múlva Anya leszek.

3.       Veszettül vonzó lettem, jól nézek ki, na. (Éljen az első három émelygő-kúrája.)

4.       Az élet szép.

És ráadásnak: nem is tudom, honnan szedtem az előző bejegyzésemben azt a baromságot, hogy nem gondolhatok a nap 24 órájában Cuncibabára és nem beszélhetek róla többesszámban? A napokban megtörtént. Elkezdtem többesszámban beszélni. Rólunk. Mindenkinek. Most kezdek becsavarodni?  Hős magyar anyává idomulni, akinek az intelligencia-szintje egy cserebogáréval vetekszik? Jesszus.

Amúgy meg: nem érdekel. Már bocs. De nem. Leadom  a mellékállásokat, ha sok. Pihenek, ha szükségem van rá. Kizárom a külvilágot és a zavaró embereket. Babás vagyok.

Miért is: mert Anya leszek. Öt hónap múlva. Ismét Jesszus. Pedig még összeér a derekamon a skinny jeans, ha nem is vagyok/ voltam skinny, csak lehajolni nehéz már, mert befeszül a hasam, De Eszti terhestornájának hála megtanultam, hogyan kell szakszerűen lehajolni és fekvésből felkelni, és igazán felemelő, hogy egy kis teremtmény növekszik bennem, akivel ha tetszik, ha nem, de most egyek vagyunk.

Annyira szeretném, ha lány lenne, de komolyan.  Mert az olyan egyszerű, természetes, könnyű. Továbbadni a női örököt, mint egy gyertyalángot. Vér a véremből, hús a húsomból. „Kis nyavalyás, mint Te.”- mondta Áron.

De izgat a gondolat, hogy fiam is lehet.  Halálra vagyok tőle rémülve, megsiratnám a vágyott kislányt, de basszus. Egy kis krapek, aki felnéz rám. Akinek én vagyok Az Isten-ahogy unokatesóm mondta nemrég. Hát az se semmi.  Egy kisfiú, akit senki nem állíthat a sarokba, nem alázhat meg, nem használhat ki. Mert arra anyatigrisként ráugrok, és szétmarcangolom. Darabokra szedem. A fiam nem lenne mellékszereplő a szülinapi képeken egy két számmal nagyobb öltönyben, amiben úgy fest, mint Nemecsek Ernő. Az én fiam lesz A központ.   És mindenki, aki mást mond, azt szétszedem. Legyen az egy kedves rokon vagy rosszakaró. Halál fia lesz és schluss.

És Máténak hála, visszataláltam Hozzá is. Nem volt könnyű menet. De sikerült. Már tudom, hogy nem haragszik. Max én őrá. De tök feleslegesen. Mert attól, hogy haragszom, nem szűnök meg hinni Benne, ilyen egyszerű. És ahogy ma Jób történetét olvastam, a helyére kerültek a puzzle-kockák. És újabb bölcsességekkel lettem gazdagabb.

1.       Istentől nem olyan egyszerű megszabadulni.

2.       Attól, hogy Anya leszel, még jólesik a káromkodás. Azt hiszem, ez csak rosszabb lesz.

3.       A szellemi visszafejlődés nem törvényszerűen jár az anyasággal. Sem a beszűkült gondolkodás. Egyszerűen csak megtörténik, hogy nem vagy többé egyedül, ha akarod, ha nem.

4.       És utoljára: ha minden kötél szakad, max szar anya leszek. A baba így is úgyis imádni fog. És én is őt. Ez van. Mindenki más pedig bekaphatja.