Békés
idill vs Páncélos buldózerek
Mondtam már, hogy képzelem az ideális kismama-létet?
Ááá, szerintem már tucatszor említettem. Békés buborék, melyben a növekvő kis
hercegnőm és én édes szimbiózisban éldegélünk. Soha nem lesz ilyen közel hozzám
a picikém, mint most, a szívem alatt, amikor hallja a szívdobogásom, velem
együtt örvendezik, nevetgél, élvezi a finom kajákat (csokis felfújt!!!), átél
velem minden egyes orgazmust (na jó… de most nem???), és közben rózsaszín
pillangók szállnak, minden kedves ismerős és szerető családtag pálmaággal és
üdvözült mosollyal legyezget bennünket, miközben a háttérben Frank Sinatra
szól.
…Aztán hirtelen pokoli zajra ébredek. Mi a jó élet
ez? Recsegnek-ropognak a faágak, valami közeledik. Mint a Semmi a Végtelen
történetben, vagy annál is rosszabb. Hatalmas, behemót járművek, olyanok, mint
a tankok, mindent eltaposnak, szétzúznak ami az útjukba kerül. Felnézek rájuk
kerekedő pocakommal, és védekezőn magam elé teszem a kezem. Nem érdekli őket.
Már át is gázoltak rajtam. Persze csak gondolatban. Én meg ott maradok zokogva
a földön kuporogva.
Ehhez hasonlítanám az érzést, amikor bármelyik
kedves családtagom, rokonom, ismerősöm packázik velem. Oké, hogy bajuk van
magukkal és az élettel, és úgy unblock mindennel, de miért épp egy babás nőt
kell kipécézniük a dühük levezetésére? Mert ő jóságos és nem szól vissza. Aha.
Egy nagy frászt nem. A leggyengébb láncszem és megcsörren, ha bizgálják.
Különös
hirdetés
A
minap érdekes hirdetésbe futottam az interneten. Háromszor is el kellett
olvasnom, annyira nem tűnt valóságosnak. Még a barátnőknek is átküldtem, ők is
nagyot hahotáztak rajta:
„"Mizantróp,
goromba anyósomat elcserélném kedves, gyerekcentrikus, vidám nagymamára. Após
grátiszban ingyen elvihetô."
Egy
másik barátnőm szerint ez remek kezdősora lenne egy szatírikus utópiának. Vagy
anti-utópiának? Ha-ha. Nem is tudom. Mindenesetre lementettem.
-Mind megkapja majd a büntetését az
égiektől!- kántálta egy barátnőm, akivel többesben benne vagyunk egy közösségi
oldal kismama- mama-csoportjában, melybe mindenki bármikor bedobhatja
búját-baját. Szerinte ki kéne adni egyszer ezt a sok mindent, ami itt
összegyűlt. Mivel egyikünk jelenleg egy neves kiadó írónője, ezért ez nem is
tűnik lehetetlennek. Úgyhogy reszkessetek buldózerek, mert egyszer még ott virítatok
a könyvesbolt kirakataiban!
Kocsimosó pornó
Miért
gondolja mindenki azt, hogy egy kismama már nem vágyik a szexre? De komolyan.
Áron három hétig a határon, én pedig otthon. Most komolyan azt hiszi mindenki,
hogy békés mosollyal gyereksapkát kötögetek éjjel-nappal? Még szerencse, hogy van internet is a
világon, és a társadalom által lealázott, lefujjogott és hímsovinisztának
titulált internetes pornó is létezik.
A közösségi kismama- mama chat-csoport
pedig félpucér, Mikulás-sapkás férfiak képével vidítja egymást decemberben.
Éljen. Beindulnak a pajzán beírogatások. Én ezzel, én amazzal, én mindkettővel
csajok! Ha valaki olvasna minket, el se hinné, mi zajlik ott. Hajaj.
Viszem lemosatni az autót. Már
hetekkel ezelőtt megígértem Áronnak, hogy megcsinálom, de csak most jutottam el
végre. Az iroda felől megyek a hangárba, ahol három megtermett férfi vár.
Végigmérnek. Végigmérem őket. Nem igazán látszik még a pocakom. Pár hete még
utánam fütyültek a Müpánál öthónapos terhesen.
-Egy
mosás kéne- magyarázom.
-Ok,
járj be a kocsival!
Kívülről felemelkedik az elektromos garázsajtó, én
pedig elindulok. Kézzel-lábbal navigálnak, hogy kicsit jobbra, balra,
egyenesen, végül sikeresen bejárok. Nagyot égek, utálom a szűk helyeket.
Mondják, várjak az irodában. Oké, belépek, és az üvegajtó mögül leskelődöm.
Nekiesnek az autónak. Jobbról, balról, elölről,
hátulról. Azta. Spriccel a vad vízsugár, felszökik a kocsi tetejére.
Megfeszülnek a kemény férfiizmok. Azta. Nem tudom, kinek mi jut eszébe erről,
de nekem határozottan pornográf gondolataim lesznek. Kezem meg belelóg a
bilibe. Most már igazán hazajöhetne Áron.
Apa mesél
Ha együtt vagyunk, minden este mesélünk Lili
Annának. Áron a pocakom fölé hajol, és elkezdi:
-Hol volt, hol nem volt…- nekem erre mindig muszáj
Királysanyisan közbeugatnom, hogy HOL, mire röhögni kezdünk, és ő türelmesen újra
elkezdi: - Hol volt, hol nem volt….És amikor végre nem zavar be az Üvegtigris,
akkor el is indul a mese fonala.
A három kismalacról, aztán a király új ruhájáról.
Aztán A király lányáról, aki úgy szerette apját, mint a sót ( ez amúgy a Lear
király alapja is, így a gyerek kap egy kis Shakespeare-t is mutatóban…) Aztán a
Hófehérkét, de ez folytatásos. To be continiued. A pici imádja a meséket,
általában megnyugszik tőle, és abbahagyja a rugdosást, szépen elszenderedik. Mi
pedig kotlunk felette, nézzük a pocak-krumplit, mely a mi kis titkunkat rejti. A
csodánkat. Őrizzük, vigyázzuk minden rezdülését. Csakis rajtunk múlik, milyen
ember lesz belőle. Visszamélyedünk jótékony álmunkba, a buborékba, mely csakis
hármunkké, a családunkké. A buldózerek eltűntek, nem árthatnak többé nekünk. Jó
éjt, Lili Anna!
