Nem
szeretem az újévi fogadalmakat, mert kötelező-jellegük van. Például: idén sokkal pozitívabb leszek,
lefogyok tíz kilót, satöbbi. Inkább az új és vidám
gondolatokat kedvelem, melyek feltöltenek és erőt adnak. Különösen az újév első
napján. Mivel az idei szilveszter nem volt túl húzós (szolid csajparti, ivászat
a TV előtt), ma délelőtt arra ébredtem, hogy összegyűjtök három szerelmes
filmet, melyekért évekkel ezelőtt rajongtam, és sorra pellengérre állítom őket. Górcső alá veszem a hibáikat, és hogy miért visznek tévútra azzal
a rózsaszín köddel, amivel azt sugallják, hogy ez a követendő példa, miközben
lányok sokaságát verik át. Mert a szerelmes filmeknek szerintem gyakran közük
sincs ahhoz a szerelemhez, melyet nap mint nap megélünk, vagy amit szívünk mélyén keresünk. Ettől persze lehetnek
tökjók és lebilincselőek, szórakoztatóak vagy lélekemelőek. De nem mindig
reálisak.
1.
Egy
nap (One day)
Igen,
ettől olvadunk, mi csajok. Fősulis szerelemmel indul, Dexter és Emma Skóciában ismerkednek
meg, és a film barátságuk egyetlen napját követi az életükből húsz éven át. Persze
Emma az elejétől fogva szerelmes Dexterbe, akit ez nagyon nem mozgat, mert
frankón örül, hogy van körülötte egy lány, aki érdeklődik iránta, és barátság
álcája alatt folyton ott van köztük a "vibrálás". Mindketten kapcsolatban élnek,
szakítanak, házasodnak, karriert építenek, és természetesen Emma az, aki
hűségesen vár Dexterre, hogy végre benőjön a feje lágya, és úgy 40 körül észre is
vegye. Az az igazság, hogy azért dühít ez a film, mert arra sarkall, hogy a
lányok várjanak a rosszfiúkra, azokra a pasikra, akik igaz, hogy a kezdetektől
fogva balfékként tojnak a fejükre, de majd eljön a nap, amikor megvilágosodnak,
és kegyeskednek észrevenni minket, széplelkeket. Addig a filmbéli lány persze
eltanítgat egy iskolában, mellette megírja élete
könyvét, a srác tévés karriert csinál, és fél Londont végigdugja, aztán
összetalálkoznak útjaik. Tárárám. Jó, be kell valljam, hogy tetszett a film,
még ha tízes listán is max hatos. Mert rohadtul hatásvadász, és olyan jó
röhögni Dexteren, hogy amikor hajszolt élete után végre megállapodik és
családja lesz, aztán pont újdonsült arája és kislánya anyja lesz az, aki jól
pofára ejti és elhagyja. De azért a végső szomorú slusszpoén szenvedő alanya
természetesen ismét csak hősszerelmes Emma lesz … De azt már nem lövöm le.
1.
Ahol
a szivárvány véget ér (Love, Rosie)
Nem hazudok, ha azt
mondom, vagy hússzor láttam. És a könyvet is olvastam, amiből készült, igaz,
azt csak egyszer. Két jóbarát e-mailezéséről szól a könyv, a film 10, a
könyv 20-30 évet ölel fel. De az alapötlet ismét hibás: egy lány egész
élete, fiatalság arról szól, hogy egyetlen pasira vár. Oké, közben férjhez megy,
és csinál ezt-azt, de alapvetően VÁR, miközben a srác bejárja a világot,
karriert épít és éli a világát. Mert Rosie-t természetesen felcsinálják az
iskolai bálon (egyetlen egyszer szexel szegényke), és terhesen nem tanulhat
tovább. Ergo, szív. A srác pedig izél, mint a nyulak, feldobott és laza, és a legmenőbb
egyetemre megy. Vérlázító gondolat, de kétségkívül romantikus. Jó, azért van egy
szál, amit nem említettem, egy aprócska félreértés a film elején, melynek
következtében a szerelmespár fél életre eltávolodik, és csak életük delén
találhatnak egymásra, de ez is abszurd. Egy elbaltázott, részeg estén nem
múlhat ennyi minden. De ez csak egy film, igen, igen. Rosie a baba ellenére is
továbbtanulhatott volna, ahelyett, hogy élete végéig egy hotelben robotol. És
simán találkozhatott volna még kedves és helyes fickókkal, akikbe beleszeret.
De ennyi. A Love, Rosie akkor is kedvenc. Csak ne gondoljunk mögé túl sokat.
1.
Nem
kellesz eléggé
Szóval édes
ötlet vágyakozni valaki után éveken át, de azt hiszem kellemesebb vele is
lenni. Úgy, hivatalosan, szőröstül-bőröstül. És még ha létrejön a kapcsolat,
sem egyszerű minden. Szerintem minden idők legfantaszikusabb filmje, ami a
kapcsolatokról szól, az a Nem kellesz eléggé. Rongyosra nézve és röhögve.
Tényleg. Mert az élet és a párválasztás ennek tükrében egyszerű, csak mi
bonyolítjuk túl. Erre tanítja Alex, a bártulajdonos a hősszerelmes Gigit a
filmben. Hogy vegye észre, mikor nem kell eléggé, és ne bízzon a csajos
filmeken felnőtt nők titkos spekulációiban és számításaiban, se a
játszmázásban. A cselekmény több szálon fut, van benne minden: reménytelen
szerelem, titkos viszony, szakítás és házasság, megcsalás, minden. Ez az a szerelmes
film, ami telitalálat, ha valami hiteles infóra vágyunk a témában.
Szeretem a romantikus filmeket, és igen, néha
Danielle Steele-t is olvasok, mert szerintem jó stílusban ír, és lehet tőle
tanulni. De ha beszélhetünk a romantikus filmek ránk gyakorolt hatásáról, és
ezzel kapcsolatos újévi fogadalmainkról, akkor csak egyet kívánok magamnak
2016-ra: hogy ideológiák gyártása és ábrándok helyett ( na jó, mellett) a jelen
érzéseire is figyeljek. Arra a szerelemre, amit egy film sem adhat vissza vagy
mutathat meg, mert csakis kizárólagosan az enyém. Senkinek nincs joga vagy
felhatalmazása méricskélni és minősíteni, bekategorizálni vagy értékelni, csakis
nekem. Nekem viszont alap, hogy ezt rendszeresen megtegyem saját magamért. A saját, egyedi és
megismételhetetlen érzéseimmel, melyeknek
nem
sok köze van a fent említett romantikus filmek piedesztára emelt, fennkölt világához.
