2017. november 20., hétfő

Anya kiönti lelkét

Amikor hónapok óta nem alszol rendesen, és az életed 180 fokos fordulattal soha többet nem lesz a régi, felvetődik a kérdés: meddig lehet ezt bírni? Régen úgy képzeltem az anyaságot, mint egy robotmunkát, amibe szép lassan beleőrülök. Azóta úgy képzelem, mint egy pillanatot. Ülök a szőnyegen, szemben előttem a lányom ejti első mászó-próbálkozásait. Gyönyörű. Kikapcsolok mindent. A Dzsuvát a konyhában, a bevetetlen ágyakat és a fáradtságot. És így tökéletes minden. Nem számít, ki mit mond vagy mennyire tart jó Anyának. Te magad vagy az Anyaságod és egyben a Nőiességed kulcsa.

Nem mondom, hogy egyszerűbb lett. pedig reménykedtem, hogy hat hónap után tündérmesévé válik az élet Lilivel. Nem kell többet azon aggódnom, mennyit mutat kis hurkái alatt a mérleg vagy hogy szopott-e rendesen.
Az igazság az, hogy már négyhónapos kora óta nem aggódok. Akkor kezdett ugyanis rekord-sebességgel gömbölyödni és mozogni. Hetek alatt egy anakondát megirigylő gyorsasággal kezdett el kúszni, mostanra pedig már szinte ül és mászik. Hét hónapos múlt. És ez az a csodálatos kisbaba, akire azt merészelték mondani a méregdrága fizetős kórházban, hogy ne várjak csodákat.

A Sztrájk
Szóval nem aggódtam. Csak napok múltán se értettem, mitől vagyok hulla fáradt, és hogy miért nem fogynak el a mosogatóban az edények. Mert minden nap krumplit hámozni, almát párolni, turmixolni, és a fennmaradó időben, míg a Egyetlened alszik, biopiacok után kajtatni nem épp egy wellnesz-hétvége. De persze a legjobbat akarod a picikédnek. És ez így van rendjén. Csak rájössz, hogy ezzel épp Rá marad kevesebb időd. Mert olyan szomorú szemekkel néz rád a járókából, míg Te az irdatlan mosogatnivalóval küzdesz a konyhában, hogy elbőgöd magad. Aztán amikor az Apja beszól neked egy szomorú vasárnap délutánon, hogy „olyan vagy, mint az Anyád”, amikor kifakadsz neki, mennyire hulla vagy, na akkor szakad el a cérna.

Mivel agyoncsapni nem akarod Őt a gyerek előtt, elköltözni meg még nincs hova, ezért úgy döntesz, sztrájkba fogsz. Elhatározod másnap reggel, amikor felébredsz, hogy ma nem mosogatsz. És nem raksz rendet. Piszokjó érzés. Míg a gyerek alszik, Te elkészíted a kajáját, aztán otthagyod az egész dzsuvát a pulton. Krumplihéjak tekeregnek a mosogató mellett, és a tányérokra lassan csöpög a víz. Igazi meditatív hangulat. Te a szobában ülsz, felrakod a lábadat, és pihensz. Hisz bármelyik pillanatban felébredhet a kis Örökmozgó. Kell a lazítás. A többit meg majd megoldja, akit zavar a látvány.

Hidegzuhany
Nem gondoltam, hogy ez is bekövetkezik. Furcsa szorítást éreztem a gyomromban, amikor elolvastam az üzenetet, amiben egy tanítványom arról számol be, hogy nem akarja félév kihagyás után velem folytatni az angolt. Mert hogy biztos sok óralemondásom lenne a baba miatt. És mert az új tanárjának jobban tetszenek a módszerei. Aha. Te is bazd meg Apukám.
Igazából annak örültem, hogy nem akarja folytatni, mert nem akartam Pestre bebumlizni. Itt helyben a kertvárosban gondoltam kiépíteni majd a bázisomat, ha Lili egyéves lesz, és hivatalosan is dolgozhatom majd adószámmal. Csak nem számítottam erre a hidegzuhanyra így előzetesben.
            Szóval megbízhatatlan munkaerő lettem, akinek a módszerei is elavultak. Csak tudnám, miért kell egy szoptatós anyát ilyenekkel bombázni? Nem lett volna egyszerűbb azt írnia, hogy az új tanár fiatalabb és csinosabb? Mert ez az igazság. 
            Beletelt pár hétbe, míg magamhoz tértem. De megtörtént, átestem rajta, mint a tűzkeresztségen. Anya vagyok. Mostantól kis hazánkban mellőzhetnek, belém rúghatnak, megalázhatnak a hivatásomban. Persze csak az arra érdemesek. A bunkók, a hatalmaskodók, az önértékelési zavarral küszködő- FÉRFIAK. Remélem, soha nem tanulnak meg rendesen angolul, nna.

           
            1.„Anyának lenni a legjobb érzés a világon”-
Ezt egy ismert közösségi oldalon olvastam pár napja egy ismerős tollából. Az illető alig egy hetes édesanya ikrekkel. IGEN, KETTŐ van neki. Ez a mondat, úgy ahogy van nevetséges!!!Micsoda álságosság, ez nevetséges!!! Mert önmagában is ellentmondás amúgy.   Egyhetes anyukaként épp hogy ismét tudsz normálisan WC-re menni és talán éppen hogy beindul a tejed is. Az alvást azonban csak távolból ismered. A hormonális hullámvasútnak köszönhetően mindenféle hangulatok jönnek-mennek benned, szóval tény, hogy a mindent elsöprő anya-érzés IS ott van a pakliban, de ezer más is. Hm. Lehet, hogy a poszt írója nincs is tisztában ezekkel az érzésekkel? Mindegy, az ő baja. engem akkor is felpiszkálnak az ilyen hülye megszólalások, ami miatt az anyák 80 százaléka bűntudatot érez. Hogy ő ezt miért nem érzi? Vagy mi vele a baj?
            És ha már a bűntudatnál tartunk, jöjjön pár örökérvényű aranyköpés névtelenül, amivel kellően felborzolhatjuk egy féléves baba anyukáját. Vagyis engem. Vagyis borzolHATnának, ha hagynám. Én legtöbbször már csak ennyit mondok a mindentudóknak: OK.

1.      „Hogyhogy felébred éjjel? Miért sír? Ennyi idősen ez már nem normális. Csinálj vele valamit.”
-Ok. Igazad van. Holnap beszélek vele.
2. „Ne szoptasd meg, elég neki most a püré. Inkább igyon vizet. Tartalékold a tejedet későbbre.”
Ok. Nehogy aztán elfolyassam az összes aznapi fejadagot, nem igaz?
3.”Ennyi idősen már tudnia kell egyedül is játszani. Még a végén hiperaktív lesz.”
Ok. Holnap beíratom a napközibe.
Satöbbi, satöbbi…Mire Lili Anna féléves lett, már kellően tisztában voltam vele: ezt a gyereket mindenki JOBBAN neveli nálam. Legalábbis azt hiszik. Pont. És az Anyaság valóban naccerű, nem tagadom.
Nemrég látogattam meg egy frissen szült Anyukát a kórházban. Barátnőm a másodikat pottyantotta ki, de szó szerint. Hiper sebességgel érkezett kicsit, nem úgy, mint a bátyó, akivel megküzdött rendesen.  Amikor a bevásárlókocsiban betolták a kicsit a kórterembe, annak rendje és módja szerint könnyekre fakadtam, talán még a tejem is megindult. Olyan parányi volt, mint egy kis… csünt. Hihetetlen, hogy nemrég Lili is egy Falatka volt. Most meg már fáj a derekam, ha sokat tartom kézben a nyolc kilóját…
Enikő a karomba helyezte a csöppséget, én meg csak néztem és néztem, és biztos voltam benne, hogy ezt még egyszer át kell majd élnem. Mert az Anyaság tényleg a legjobb érzés, ez van, na. Akkor is, ha majd holnap hajnalban, ha Lili harmadszor üvölt fel a ciciért, teljesen másképp gondolom majd. Addig is nézem ezt a babát. És nézem a saját félévesemet a szőnyegen kúszni-mászni. A legszebb kislány a világon. Amikor a karomban szopizik, újabban a lábait is fogja majd, mindenféke akrobatikus mutatványra képes. Nagyokat nyel, és jólesően morcog evés közben. Már a krumpli-püré evés közben is. Gyönyörű!
Kikapcsolok mindent. A Dzsuvát a konyhában, a bevetetlen ágyakat és a fáradtságot. És így tökéletes minden. Nem számít, ki mit mond vagy mennyire tart jó Anyának. Te magad vagy az Anyaságod és egyben a Nőiességed kulcsa




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése