Amikor hónapok óta nem alszol
rendesen, és az életed 180 fokos fordulattal soha többet nem lesz a régi,
felvetődik a kérdés: meddig lehet ezt bírni? Régen úgy képzeltem az anyaságot,
mint egy robotmunkát, amibe szép lassan beleőrülök. Azóta úgy képzelem, mint
egy pillanatot. Ülök a szőnyegen, szemben előttem a lányom ejti első
mászó-próbálkozásait. Gyönyörű. Kikapcsolok mindent. A Dzsuvát a konyhában, a
bevetetlen ágyakat és a fáradtságot. És így tökéletes minden. Nem számít, ki
mit mond vagy mennyire tart jó Anyának. Te magad vagy az Anyaságod és egyben a
Nőiességed kulcsa.
Nem
mondom, hogy egyszerűbb lett. pedig reménykedtem, hogy hat hónap után
tündérmesévé válik az élet Lilivel. Nem kell többet azon aggódnom, mennyit
mutat kis hurkái alatt a mérleg vagy hogy szopott-e rendesen.
Az
igazság az, hogy már négyhónapos kora óta nem aggódok. Akkor kezdett ugyanis
rekord-sebességgel gömbölyödni és mozogni. Hetek alatt egy anakondát megirigylő
gyorsasággal kezdett el kúszni, mostanra pedig már szinte ül és mászik. Hét
hónapos múlt. És ez az a csodálatos kisbaba, akire azt merészelték mondani a
méregdrága fizetős kórházban, hogy ne várjak csodákat.
A Sztrájk
Szóval
nem aggódtam. Csak napok múltán se értettem, mitől vagyok hulla fáradt, és hogy
miért nem fogynak el a mosogatóban az edények. Mert minden nap krumplit
hámozni, almát párolni, turmixolni, és a fennmaradó időben, míg a Egyetlened
alszik, biopiacok után kajtatni nem épp egy wellnesz-hétvége. De persze a
legjobbat akarod a picikédnek. És ez így van rendjén. Csak rájössz, hogy ezzel
épp Rá marad kevesebb időd. Mert olyan szomorú szemekkel néz rád a járókából,
míg Te az irdatlan mosogatnivalóval küzdesz a konyhában, hogy elbőgöd magad.
Aztán amikor az Apja beszól neked egy szomorú vasárnap délutánon, hogy „olyan
vagy, mint az Anyád”, amikor kifakadsz neki, mennyire hulla vagy, na akkor
szakad el a cérna.
Mivel
agyoncsapni nem akarod Őt a gyerek előtt, elköltözni meg még nincs hova, ezért
úgy döntesz, sztrájkba fogsz. Elhatározod másnap reggel, amikor felébredsz,
hogy ma nem mosogatsz. És nem raksz rendet. Piszokjó érzés. Míg a gyerek
alszik, Te elkészíted a kajáját, aztán otthagyod az egész dzsuvát a pulton. Krumplihéjak
tekeregnek a mosogató mellett, és a tányérokra lassan csöpög a víz. Igazi
meditatív hangulat. Te a szobában ülsz, felrakod a lábadat, és pihensz. Hisz
bármelyik pillanatban felébredhet a kis Örökmozgó. Kell a lazítás. A többit meg
majd megoldja, akit zavar a látvány.
Hidegzuhany
Nem
gondoltam, hogy ez is bekövetkezik. Furcsa szorítást éreztem a gyomromban,
amikor elolvastam az üzenetet, amiben egy tanítványom arról számol be, hogy nem
akarja félév kihagyás után velem folytatni az angolt. Mert hogy biztos sok
óralemondásom lenne a baba miatt. És mert az új tanárjának jobban tetszenek a
módszerei. Aha. Te is bazd meg Apukám.
Igazából
annak örültem, hogy nem akarja folytatni, mert nem akartam Pestre bebumlizni.
Itt helyben a kertvárosban gondoltam kiépíteni majd a bázisomat, ha Lili
egyéves lesz, és hivatalosan is dolgozhatom majd adószámmal. Csak nem
számítottam erre a hidegzuhanyra így előzetesben.
Szóval megbízhatatlan munkaerő lettem, akinek a módszerei
is elavultak. Csak tudnám, miért kell egy szoptatós anyát ilyenekkel bombázni?
Nem lett volna egyszerűbb azt írnia, hogy az új tanár fiatalabb és csinosabb?
Mert ez az igazság.
Beletelt pár hétbe, míg magamhoz tértem. De megtörtént,
átestem rajta, mint a tűzkeresztségen. Anya vagyok. Mostantól kis hazánkban
mellőzhetnek, belém rúghatnak, megalázhatnak a hivatásomban. Persze csak az
arra érdemesek. A bunkók, a hatalmaskodók, az önértékelési zavarral küszködő-
FÉRFIAK. Remélem, soha nem tanulnak meg rendesen angolul, nna.
1.„Anyának
lenni a legjobb érzés a világon”-
Ezt
egy ismert közösségi oldalon olvastam pár napja egy ismerős tollából. Az illető
alig egy hetes édesanya ikrekkel. IGEN, KETTŐ van neki. Ez a mondat, úgy ahogy
van nevetséges!!!Micsoda álságosság, ez nevetséges!!! Mert önmagában is
ellentmondás amúgy. Egyhetes anyukaként
épp hogy ismét tudsz normálisan WC-re menni és talán éppen hogy beindul a tejed
is. Az alvást azonban csak távolból ismered. A hormonális hullámvasútnak
köszönhetően mindenféle hangulatok jönnek-mennek benned, szóval tény, hogy a
mindent elsöprő anya-érzés IS ott van a pakliban, de ezer más is. Hm. Lehet,
hogy a poszt írója nincs is tisztában ezekkel az érzésekkel? Mindegy, az ő
baja. engem akkor is felpiszkálnak az ilyen hülye megszólalások, ami miatt az
anyák 80 százaléka bűntudatot érez. Hogy ő ezt miért nem érzi? Vagy mi vele a
baj?
És ha már a bűntudatnál tartunk,
jöjjön pár örökérvényű aranyköpés névtelenül, amivel kellően felborzolhatjuk
egy féléves baba anyukáját. Vagyis engem. Vagyis borzolHATnának, ha hagynám. Én
legtöbbször már csak ennyit mondok a mindentudóknak: OK.
1. „Hogyhogy
felébred éjjel? Miért sír? Ennyi idősen ez már nem normális. Csinálj vele
valamit.”
-Ok.
Igazad van. Holnap beszélek vele.
2.
„Ne
szoptasd meg, elég neki most a püré. Inkább igyon vizet. Tartalékold a tejedet
későbbre.”
Ok.
Nehogy aztán elfolyassam az összes aznapi fejadagot, nem igaz?
3.”Ennyi
idősen már tudnia kell egyedül is játszani. Még a végén hiperaktív lesz.”
Ok. Holnap beíratom a napközibe.
Satöbbi,
satöbbi…Mire Lili Anna féléves lett, már kellően tisztában voltam vele: ezt a
gyereket mindenki JOBBAN neveli nálam. Legalábbis azt hiszik. Pont. És az
Anyaság valóban naccerű, nem tagadom.
Nemrég
látogattam meg egy frissen szült Anyukát a kórházban. Barátnőm a másodikat
pottyantotta ki, de szó szerint. Hiper sebességgel érkezett kicsit, nem úgy,
mint a bátyó, akivel megküzdött rendesen.
Amikor a bevásárlókocsiban betolták a kicsit a kórterembe, annak rendje
és módja szerint könnyekre fakadtam, talán még a tejem is megindult. Olyan
parányi volt, mint egy kis… csünt. Hihetetlen, hogy nemrég Lili is egy Falatka
volt. Most meg már fáj a derekam, ha sokat tartom kézben a nyolc kilóját…
Enikő
a karomba helyezte a csöppséget, én meg csak néztem és néztem, és biztos voltam
benne, hogy ezt még egyszer át kell majd élnem. Mert az Anyaság tényleg a
legjobb érzés, ez van, na. Akkor is, ha majd holnap hajnalban, ha Lili
harmadszor üvölt fel a ciciért, teljesen másképp gondolom majd. Addig is nézem
ezt a babát. És nézem a saját félévesemet a szőnyegen kúszni-mászni. A legszebb
kislány a világon. Amikor a karomban szopizik, újabban a lábait is fogja majd,
mindenféke akrobatikus mutatványra képes. Nagyokat nyel, és jólesően morcog
evés közben. Már a krumpli-püré evés közben is. Gyönyörű!
Kikapcsolok
mindent. A Dzsuvát a konyhában, a bevetetlen ágyakat és a fáradtságot. És így
tökéletes minden. Nem számít, ki mit mond vagy mennyire tart jó Anyának. Te
magad vagy az Anyaságod és egyben a Nőiességed kulcsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése