Napjaink tini
boszija tüzet varázsol, ablakot tör és gondolatot olvas. Mindeközben huszadik
századi irodalmat búj, és totál mindennapi szeretne lenni. Ez sikerül is neki,
amikor a kisváros átlagsráca beléhabarodik, és minden akadályon át kitart
mellette. Nem is sejtik, mit vállalnak, a lány ugyanis el van átkozva.
Így elsőre
nem tűnik túl eredetinek a Lenyűgöző teremtmények cselekménye, én azonban
töredelmesen bevallom, hogy le se bírtam tenni. Olvastam buszon, strandon,
villamoson, megállóban, még az óráim előtt is. Egészen felpöndörödött a széle,
mire a végére értem. Akkor pedig mégis kell, hogy legyen benne valami.
Valami
mágia, varázslat vagy boszorkányság, engem ugyanis befűztek rendesen. Vagy csak
transzcendens iránti vonzódásom tört felszínre a fantasy minden sorában, mely
ugyanúgy vegyít Harry Potter-es elemeket, mint a Star wars-os hörgést Dart
Vaderrel. Vagy csak saját gimis outsiderségemre ismertem rá a regény lapjain?
Én is éreztem azt, amit Lena, bár nem törtem be ablakokat dühömben, ha úgy
tartotta kedvem.
De
boszorkány, na az voltam, vagyok, mind a napig. Ha nem is profi, de varázsolok,
igyekszem jobbá tenni egy nagyon egyszerű varázslattal mindenki életét.
A
történetbeli kis boszorkánynak- bocsánat- Igézőnek- választania kell, hogy a
tizenhatodik születésnapján átáll-e a Sötét oldalra vagy a Fényt szolgálja.
Klasszikus sztori, de mégsem az, a helyzet ugyanis kissé komplikáltabb, mint
aminek látszik. Lena anyja ugyanis a Főgonosz, és ha nincs is bádogból, mint
Darth Vader, azért elég aljas így is. Természetesen a saját oldalára akarja
állítani a kislányt, aki a regény végéig még azt sem tudja, hogy a választás az
ő kezében van, és nem egy rajta kívül álló Erő pakolja őt a jóboszorka-rosszboszorka
skatulyába. Lena elől azért titkolják a választás lehetőségét, mert ha a Jó
oldalra áll, minden rossz ellensége megsemmisül, beleértve tulajdon
nagybátyját, aki nem más, mint egy jó célt szolgáló negatív lény. Ajajj, nem
egyszerű. És mindennek tetejében, ha Fényhozó lesz, még szerelmét is elveszíti.
Elsőre
egyszerűnek tűnik az élet, ha azt mondják, a választás a mi kezünkben van, de a
súly, amit ezáltal cipelünk, nehezebb,
mint a mázsás kő. Mert mi van, ha így vagy úgy döntünk, mit veszítünk, kit vagy
mit adunk fel érte? És ma persze már a tiszta Jó- Rossz kettősége sem olyan
könnyen elkülöníthető, mint a régi mesékben.
Szóval a
boszorkánynak feladták a leckét rendesen a könyv írói, ahogy nálunk is minden
nap újabb kihívások jönnek. Varázslat nélkül nem menne , még szerencse, hogy a szívünk mélyén
mindannyian rendelkezünk egy cseppnyi bűbájjal. Persze épp annyival mindig,
amennyire szükségünk van. Ettől
lenyűgöző az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése