Van, hogy nem jó fej Cukros Bácsi Őnagysága. Sőt, van, hogy Cukker Őfelsége egyenesen goromba. De mihez kezdesz, ha már úgy belezúgtál, mint ló a gödörbe?
- Kérsz cukrot?- kérdezte végül Gé enyhülten.
Lassacskán tudatosult benne, hogy a lány most valamilyen szinten a vendége, és
ő valamilyen szinten a vendéglátó szerepét tölti be.
- Igen-bólintott Luca, és a pultnak támaszkodva
átvette az apróságot. Selyemcukor. Rámeredt
a markában lapuló édességre. A könyvesboltban is épp ilyen cukrot kapott. A
könyvesboltban, ahol először látta… Ismét a fiúra nézett, aki közelebb lépett
hozzá. Izzott köztük a levegő. Gé István
is egyben, a férje, aki leteperte a levelek közé, és megerőszakolta. Mégis
őrülten kívánja, bár értené ezt! Hiába súgja az esze, mekkora hülyét csinál
magából, képtelen elszakadni tőle. Csak pár perc, és egymásnak ugranak megint.
Luca ezt nem akarta, mégis elgyengült a fiú közelségétől, aki egy óvatlan
mozdulattal ujjai közt morzsolgatni kezdte egy hajtincsét.
- Miért jöttél ide?- kérdezte Gé
szokatlanul lágy hangon. Luca kinyitotta a száját, hogy feleljen, de csak alig
hallható suttogás jött a torkából.
- Én… beszélni akartam veled.
- Ugyan, miről?- ölelte át a derekát.
- Kettőnkről- rebegte Luca. A fiú
nagyon vonzó volt a kikeményített ingben és a nyakkendőben. Szája vészesen
közelített az övéhez.
- Minek ennyi szócséplés?- búgta a
srác, és egyre közelebb vonta magához Lucát.
- Lemondtad a találkozót - hebegte
Luca erőtlenül, miközben Gé keze már a fenekén pihent. - És ez rosszul esett
nekem.
- Most mégis itt vagy, és a hátsó
szoba is szabad…
- És a múltkor is lemondtad - húzta el
Luca a fejét. Érezte, hogy kezd
visszatérni a lélekjelenléte.
- Ugyan, mikor?- nevetett Gé.
- Szerdán. Utána arra hivatkoztál, hogy
lomtalanítottál.
- Mert tényleg lomtalanítottam-
közölte Gé nyugodtan. Luca erre teljesen erőre kapott. Kitépte magát a fiú
kezei közül.
- Te tényleg ennyire idiótának nézel
engem?- fortyant fel.
- Mert őszinte vagyok veled?
- Őszinteség! Most legyek hálás
neked?- indult el a lavina megállíthatatlanul. - Nem vagyunk képesek arról sem
beszélni, ami köztünk történik!
- Mégis, mit beszéljünk róla?-
kérdezte Gé felpaprikázva. - Egyelőre még nem tartunk ott, hogy feleségül
vegyelek.
- Hozzád sem mennék- vágott vissza a
lány sértődötten.
- Legalább egy-egy-humorizált Gé.
- Gátlástalan alak vagy.
- Te meg azt képzeled, most jöttél
valami idegen bolygóról, ahol te vagy a Király lánya.
- Tessék?
Luca azt hitte, nem jól hall.
- Azt hiszed, mindenki érted van, és
ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd, menten kiakadsz.
- Épp te mondasz nekem ilyesmit? Aki képtelen vagy felelősséggel lenni
bárkiért is? - szólt Luca fennhéjázón.
- Csak veled ellentétben én ezt már
rég közöltem veled. Te pedig folyamatosan szolgálsz újdonságokkal- vigyorgott
Gé.
- Legalább nem vagyok olyan bepunnyadt,
pult mögött gubbasztó alak, mint te- vágott vissza a lány csúfondárosan. - Ha
nem kefélnénk olyan jókat, halálra unnám magam melletted.
- Ha már szexelni sem akarsz, akkor mi
a fenét keresel még itt?- kérdezte Gé gúnyosan. Elszállt belőle minden udvariasság,
hiszen jócskán megtépázták férfiúi hiúságát. Jól tudta, ezzel túl messzire
ment.
Luca néhány másodpercig megkövülten
meredt rá, aztán szó nélkül faképnél hagyta. Gé kipenderült a recepciós pult
mögül, és a bejáratnál beérte. Előzékenyen kinyitotta előtte az ajtót, a lány
azonban rá sem nézett, erőteljes léptekkel csattogott végig az udvaron. Gé
zsebre dugott kézzel ment mellette. Lépteik alatt csikorgott a kavics a
sötétben.
- Lekopnál végre?
- Figyelj, kicsit nyers voltam az
előbb…
- Kicsit?
Luca megállt, és haragos tekintettel a fiúra nézett:
- Porig aláztál, és nem először.
- Mert mindig magasból tojsz arra, én mit akarok. Nem ismersz alázatot, úgy
kell lennie, ahogy Te szeretnéd.
- Ezt azonnal vondd vissza!- sziszegte
Luca a fogai között. Hogy jön ez az idegen ahhoz, hogy sértegesse!
- Semmit nem vonok vissza - kiáltotta
Gé most már magából kikelve. Már megint irányítani akarsz! Papucsférjet akarsz
csinálni belőlem!
- Ki beszél itt már megint férjhez
menésről, te jóságos ég!
Kezdtek úgy festeni, mint egy egymást
szapuló, vén házaspár egy ósdi börleszkfilm kockáin.
- Pedig ezt akarod! Mind ezt
akarjátok - folytatta Gé sértődötten. - Csak nyafogtok, meg beszéltek folyton,
szétmegy tőletek a fejem. Látod, ezért
nem akarok én komoly kapcsolatot. Totál elegem van ezekből a
szócséplésekből. Ha nem vetted volna észre, én vagyok a Ház Ura, a férfi, aki parancsol!
Luca megkövülten nézte. Mi ez az
ismerős szöveg? A Ház Ura, aki parancsol. Aki egy fura álomban végső
kétségbeeséssel teszi magáévá? Ennyire elkeseredett lenne? Lehet, nem is ő a
hibbant, inkább Gé az, aki sérült. Nincs mit tenni. Ezt neki kell megoldania,
bármelyik pszichológus ezt mondaná. Az a lány tönkrevágta az önbecsülését. De melyik lány lehetett? Vajon az, amelyik
két év után elhagyta, vagy amelyik készakarva távol tartotta magától? Zavarossá
vált a kép, egyedül Gé fájdalma tűnt tisztának: még sosem látta őt ilyennek.
Mintha felüvöltött volna belőle egy régi fájdalom, amit ki tudja, ki okozott
benne és mikor. Talán volt idő, amikor Gé is jófiú volt, odaadó és kedves
partner, mégis csúnyán a lelkébe tiportak. Meg kellett volna rémülnie tőle, de
többé már nem félelmet érzett, hanem mélységes sajnálatot. Ezt a fiút
megbántották, mélyen megalázták, mint férfit, ki tudja, hányszor. A megbántások
szellemei örökké visszatérnek, és kiáltásából ennek a sértett léleknek jajszava
sír fel. Hirtelen olyan közel érezte magához Gé-t, mint még soha, és az érzés
életében először nem rémülettel, hanem melegséggel töltötte el. Elfelejtett
minden sértést és megbántást, amit neki okoztak. Csak Gé arcát látta maga
előtt, amit kedve lett volna megsimogatni. Oda is lépett hozzá, lábujjhegyre
emelkedett, és kezével lágyan megcirógatta a haját.
- Gé, én…
- Ne érj hozzám - kiáltotta a fiút, és
úgy húzódott el, mint akit áramütés ért.
- Mi történt?
- Nem akarom - mondta a fiú komoran.
–Nem akarok ragaszkodni hozzád, nem akarok függni tőled. És főleg nem akarok beléd szeretni.
Nem akarok beléd szeretni. Luca
elhűlten hátrált egy lépést. Lehullt előtte a maszk, íme, Gé sem olyan erős és
sebezhetetlen, mint gondolta. Valóban ő lett volna, aki álmában megerőszakolta?
- Nem akarsz belém szeretni-ismételte
Luca, mint aki maga előtt is világosan lát egy diagnózist. És Te akarsz lenni a
Ház Ura.
- Igen- válaszolta a fiú durcásan, miközben
lopva a lányra pillantott, mint egy gyerek.
- És azt akarod, hogy minden úgy
történjen végre, ahogy Te szeretnéd-folytatta a lány békésen. Bólintás volt a
válasz.
- Cserébe neked is adnod kell valamit- mondta Luca. Gé-t kíváncsivá
tette a lány titokzatossága:
- Mit kérnél?
Luca
óvatlanul a fiú kezébe csúsztatta a sajátját:
-
Csak járj
velem, ennyit.
-
De semmi
szülőknek bemutatás-cécó és hasonlók.
-
Rendben, megegyeztünk.
Álltak egymással szemben, csupán pár
méter választotta el őket.
- Hát jó- egyezett bele Gé egy
vontatott sóhajjal.
A lány szemei felragyogtak, miközben a
sötét udvaron összeolvadt alakjuk a lámpák árnyékában.