Vágyra járók 3: párkapcsolati flúgok

Van, hogy nem jó fej Cukros Bácsi Őnagysága. Sőt, van, hogy Cukker Őfelsége egyenesen goromba. De mihez kezdesz, ha már úgy belezúgtál, mint ló a gödörbe?

 

- Kérsz cukrot?- kérdezte végül Gé enyhülten. Lassacskán tudatosult benne, hogy a lány most valamilyen szinten a vendége, és ő valamilyen szinten a vendéglátó szerepét tölti be.

- Igen-bólintott Luca, és a pultnak támaszkodva átvette az apróságot.  Selyemcukor. Rámeredt a markában lapuló édességre. A könyvesboltban is épp ilyen cukrot kapott. A könyvesboltban, ahol először látta… Ismét a fiúra nézett, aki közelebb lépett hozzá. Izzott köztük a levegő.  Gé István is egyben, a férje, aki leteperte a levelek közé, és megerőszakolta. Mégis őrülten kívánja, bár értené ezt! Hiába súgja az esze, mekkora hülyét csinál magából, képtelen elszakadni tőle. Csak pár perc, és egymásnak ugranak megint. Luca ezt nem akarta, mégis elgyengült a fiú közelségétől, aki egy óvatlan mozdulattal ujjai közt morzsolgatni kezdte egy hajtincsét.

- Miért jöttél ide?- kérdezte Gé szokatlanul lágy hangon. Luca kinyitotta a száját, hogy feleljen, de csak alig hallható suttogás jött a torkából.

- Én… beszélni akartam veled.

- Ugyan, miről?- ölelte át a derekát.

- Kettőnkről- rebegte Luca. A fiú nagyon vonzó volt a kikeményített ingben és a nyakkendőben. Szája vészesen közelített az övéhez.

- Minek ennyi szócséplés?- búgta a srác, és egyre közelebb vonta magához Lucát.

- Lemondtad a találkozót - hebegte Luca erőtlenül, miközben Gé keze már a fenekén pihent. - És ez rosszul esett nekem.

- Most mégis itt vagy, és a hátsó szoba is szabad…

- És a múltkor is lemondtad - húzta el Luca a fejét.  Érezte, hogy kezd visszatérni a lélekjelenléte.

- Ugyan, mikor?- nevetett Gé.

- Szerdán. Utána arra hivatkoztál, hogy lomtalanítottál.

- Mert tényleg lomtalanítottam- közölte Gé nyugodtan. Luca erre teljesen erőre kapott. Kitépte magát a fiú kezei közül.

- Te tényleg ennyire idiótának nézel engem?- fortyant fel.

- Mert őszinte vagyok veled?

- Őszinteség! Most legyek hálás neked?- indult el a lavina megállíthatatlanul. - Nem vagyunk képesek arról sem beszélni, ami köztünk történik!

- Mégis, mit beszéljünk róla?- kérdezte Gé felpaprikázva. - Egyelőre még nem tartunk ott, hogy feleségül vegyelek.

- Hozzád sem mennék- vágott vissza a lány sértődötten.

- Legalább egy-egy-humorizált Gé.

- Gátlástalan alak vagy.

- Te meg azt képzeled, most jöttél valami idegen bolygóról, ahol te vagy a Király lánya.

- Tessék?

Luca azt hitte, nem jól hall.

- Azt hiszed, mindenki érted van, és ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd, menten kiakadsz.

- Épp te mondasz nekem ilyesmit? Aki képtelen vagy felelősséggel lenni bárkiért is? - szólt Luca fennhéjázón.

- Csak veled ellentétben én ezt már rég közöltem veled. Te pedig folyamatosan szolgálsz újdonságokkal- vigyorgott Gé.

- Legalább nem vagyok olyan bepunnyadt, pult mögött gubbasztó alak, mint te- vágott vissza a lány csúfondárosan. - Ha nem kefélnénk olyan jókat, halálra unnám magam melletted.

- Ha már szexelni sem akarsz, akkor mi a fenét keresel még itt?- kérdezte Gé gúnyosan. Elszállt belőle minden udvariasság, hiszen jócskán megtépázták férfiúi hiúságát. Jól tudta, ezzel túl messzire ment.

Luca néhány másodpercig megkövülten meredt rá, aztán szó nélkül faképnél hagyta. Gé kipenderült a recepciós pult mögül, és a bejáratnál beérte. Előzékenyen kinyitotta előtte az ajtót, a lány azonban rá sem nézett, erőteljes léptekkel csattogott végig az udvaron. Gé zsebre dugott kézzel ment mellette. Lépteik alatt csikorgott a kavics a sötétben.

- Lekopnál végre?

- Figyelj, kicsit nyers voltam az előbb…

- Kicsit?

 Luca megállt, és haragos tekintettel a fiúra nézett:

- Porig aláztál, és nem először.

- Mert mindig magasból tojsz arra, én mit akarok. Nem ismersz alázatot, úgy kell lennie, ahogy Te szeretnéd.

- Ezt azonnal vondd vissza!- sziszegte Luca a fogai között. Hogy jön ez az idegen ahhoz, hogy sértegesse!

- Semmit nem vonok vissza - kiáltotta Gé most már magából kikelve. Már megint irányítani akarsz! Papucsférjet akarsz csinálni belőlem!

- Ki beszél itt már megint férjhez menésről, te jóságos ég!

Kezdtek úgy festeni, mint egy egymást szapuló, vén házaspár egy ósdi börleszkfilm kockáin.

- Pedig ezt akarod! Mind ezt akarjátok - folytatta Gé sértődötten. - Csak nyafogtok, meg beszéltek folyton, szétmegy tőletek a fejem.  Látod, ezért nem akarok én komoly kapcsolatot. Totál elegem van ezekből a szócséplésekből. Ha nem vetted volna észre, én vagyok a Ház Ura, a férfi, aki parancsol!

Luca megkövülten nézte. Mi ez az ismerős szöveg? A Ház Ura, aki parancsol. Aki egy fura álomban végső kétségbeeséssel teszi magáévá? Ennyire elkeseredett lenne? Lehet, nem is ő a hibbant, inkább Gé az, aki sérült. Nincs mit tenni. Ezt neki kell megoldania, bármelyik pszichológus ezt mondaná. Az a lány tönkrevágta az önbecsülését. De melyik lány lehetett? Vajon az, amelyik két év után elhagyta, vagy amelyik készakarva távol tartotta magától? Zavarossá vált a kép, egyedül Gé fájdalma tűnt tisztának: még sosem látta őt ilyennek. Mintha felüvöltött volna belőle egy régi fájdalom, amit ki tudja, ki okozott benne és mikor. Talán volt idő, amikor Gé is jófiú volt, odaadó és kedves partner, mégis csúnyán a lelkébe tiportak. Meg kellett volna rémülnie tőle, de többé már nem félelmet érzett, hanem mélységes sajnálatot. Ezt a fiút megbántották, mélyen megalázták, mint férfit, ki tudja, hányszor. A megbántások szellemei örökké visszatérnek, és kiáltásából ennek a sértett léleknek jajszava sír fel. Hirtelen olyan közel érezte magához Gé-t, mint még soha, és az érzés életében először nem rémülettel, hanem melegséggel töltötte el. Elfelejtett minden sértést és megbántást, amit neki okoztak. Csak Gé arcát látta maga előtt, amit kedve lett volna megsimogatni. Oda is lépett hozzá, lábujjhegyre emelkedett, és kezével lágyan megcirógatta a haját.

- Gé, én…

- Ne érj hozzám - kiáltotta a fiút, és úgy húzódott el, mint akit áramütés ért.

- Mi történt?

- Nem akarom - mondta a fiú komoran. –Nem akarok ragaszkodni hozzád, nem akarok függni tőled. És főleg nem akarok beléd szeretni.

Nem akarok beléd szeretni. Luca elhűlten hátrált egy lépést. Lehullt előtte a maszk, íme, Gé sem olyan erős és sebezhetetlen, mint gondolta. Valóban ő lett volna, aki álmában megerőszakolta?

- Nem akarsz belém szeretni-ismételte Luca, mint aki maga előtt is világosan lát egy diagnózist. És Te akarsz lenni a Ház Ura.

- Igen- válaszolta a fiú durcásan, miközben lopva a lányra pillantott, mint egy gyerek.

- És azt akarod, hogy minden úgy történjen végre, ahogy Te szeretnéd-folytatta a lány békésen. Bólintás volt a válasz.

- Cserébe neked is adnod kell valamit- mondta Luca. Gé-t kíváncsivá tette a lány titokzatossága:

- Mit kérnél?

      Luca óvatlanul a fiú kezébe csúsztatta a sajátját:

-          Csak járj velem, ennyit.

-          De semmi szülőknek bemutatás-cécó és hasonlók.

-          Rendben, megegyeztünk.

Álltak egymással szemben, csupán pár méter választotta el őket.

- Hát jó- egyezett bele Gé egy vontatott sóhajjal.

A lány szemei felragyogtak, miközben a sötét udvaron összeolvadt alakjuk a lámpák árnyékában.