Egy kicsit Szex és New York-os, egy kicsit El
Caminós, kicsit szociális tanulmány-ízű, de mindenképp csajosan romantikus. Mindez Bauer Barbara
Légkisasszonyok című regényében, mely remek választás nyaraláshoz, strandra, vízpartra.
Valljuk be, valahol minden lány stewardess akar
lenni. Ha nem is hosszú időre, talán csak egy hosszú hétvége erejéig szeretne a felhők
közt szárnyalni, beutazni a fél világot, sármos üzletemberekkel flörtölni az
első osztályon, és persze felölteni a csinos kosztümöt, mely a stewardessek-röviden
stuvik- sajátja.
Bauer Barbara könyve azért tetszett, mert személyes
tapasztalataival eloszlathatta volna ugyan a légikísérők felhőtlen életéről
szóló ködképet, mégsem tette. Írása reálisan ábrázol izgalmakat, árnyoldalakat
anélkül, hogy egy percre is megbánná választását: az írónő ugyanis maga is 15
évig a felhők fölött repült.
Valószínűleg más történet kerekedett volna közel
háromszáz oldalon, ha nem találkozik a stewardess-képzőben négy későbbi jóbarát:
a Szende, a Szórakozott, a Dög és a Meleg. És innen már egy hamisítatlan Szex
és New York történet veszi kezdetét. Vagy inkább Szex és Malév? A Szende, azaz
Anna az írónő maga, precíz, tökéletességre törekvő, újságírói babérokat dédelgető
ifjú hölgy, ő Carrie magyar megtestesítője. A Szórakozott, az örökké szerelmes,
nagy Ő-ről álmodozó Szonja Charlotte alakját ölti magára. A pasifaló Dög, Dia természetesen Samantha,
végül a kakukktojás, Meleg, azaz Dani a banda egyedüli férfitagja. Nevéből
adódóan elég könnyedén illeszkedik be a nőcsapatba, ám nemi hovatartozása miatt
a magyar társadalomba annál nehezebben. Cinikussága miatt méltó párja
Mirandának. Ám mindhárom barátjának megvan a maga egyéni szociális problémája:
férjhez menés, párválasztás, tartós kapcsolat, monogámia, önismeret, felnőtté
válás: körülbelül ezek szerepelnek a négyes palettáján. Közben pedig mind a
négyen karriert építenek a légitársaságnál, ki-ki a saját apró- cseprő
kalandjaival, kihívásaival. Közben nem csak az derül ki, hogy a stuvik élete
nem fenékig tejfel, hanem nyomon követhetjük négyük fejlődését, botladozását,
tapasztalatszerzését.
Na és persze rájövünk, hogy mind a négy karakterből
van bennünk valamennyi, ezért mindannyian szolgáltatnak nekünk némi tanulságot.
És mindeközben csodáljuk az életüket a felhők fölött, mert a nehézségek
ellenére azért nem lehet rossz nem kis fizetésért beutazni a
világot, kiszakadni a mindennapok pénztelenségéből és monotonságából, perspektívával
és anyagi háttérrel nekivágni a felnőtt-létnek. Még ha ezért cserébe két
diplomával üdítőt szervíroznak, és meggyűlik a bajuk egy-egy öntörvényű
utassal. Mert ugye a kapitány akkor is jóképű marad, és az emlékek évek múltán megszépülnek.
A légikisasszonyokat övező legenda pedig örökké fennmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése