S mint Sam

Rice-cake maradványokat szórtam ki a táskámból bele a kukába. Hétvégére mindig kitakarítom, összegzem az összegyűlt piszkot, kekszeszacskót, kis kavicsokat, kincseket, amik a hét folyamán összegyűltek. És újra meg újra rádöbbenek, mennyire szeretem Samet és Jemimát. Mintha belőlem bújtak volna ki, soha nem éreztem ennyire közel magamhoz egyetlen gyerkőcömet sem. Talán mert egy nap születtünk…(mindhárman hónap 27-én?) Mit szólna ehhez egy asztrológus..? Tény és való, megszerettem oket. Ma Sue három órára elvitte Jemimát. Majd belepusztultam, úgy hiányzott…Hisz az ő lánya, nem az enyém. Mégis, mi torténik velem? Alig féléve még eltökélten gondoltam, hogy a gyereknevelés nagyon távol áll tőlem, most pedig anyai érzések sokasága tombol bennem.

Sammal egy nap keresztrejtvényest játszottunk. Elrejtettem rajzfilmhősök neveit a négyzetrács közé, Sam buzgón írogatta be a szavakat. B….A… T…M….A…N. B, mint batman… Batman! Felragyogott az arca, amint a betűket keresgélte, írta be buzgón, teljes testével az asztalra dőlve. Rákoncentrált. Aztán ugrott, fordult, bújt bele fekete batman-jelmezébe, hogy celebráljon nekem.

 Aztan egyszer csak  elvétette a betűzést. Dühös arccal összetépte a lapot.

-Nem jó, nem jó!-kiáltotta haraggal, aztán begubózott. Velem ritkán csinálta ezt, inkább Sue-val szokta, bedobja a durcásat, ha nem sikerül valami, és várja, hogy kiengeszteljék. Pokolian tudott haragudni, ha elrontott valamit. Nem lehetett hozzá szólni. Húzta ki a széket az előszobába, rákuporodott batmanjelmezestül, a maszk fekete, hegyes fülei kajlán hajlottak szomorú arcába. Épp így festhet egy bánatos szuperhős. Mondhattam akármit, hasztalan. Végül engem kezdett el szidni, és kifejtette nagykomolyan, mennyire gyűlöl. Ekkor léptem.

-Tudod, van számodra egy fantasztikus keresztrejtvényem.. Sokkal jobb, mint amit eddig csináltunk…Egy másik hősről.- kajlafül rámpislantott, aztán visszazuhant agóniájába.

-Nem érdekel-közölte hidegen.

-Pedig valóban nagyon bátor hősről van szó. El se tudod képzelni, milyen bátor és nemes.… Dolly már tudja is..-azzal úgy tettem,mintha Jemima fülebe súgnék valamit. Erre nyakát nyújtogatva nézett minket.

-Nem is…..Nem mondtál neki semmit…

-De igen… Jemima már tudja, és nagyon örül neki…Míg megeszed a vacsorádat, elkészítem a rejtvényt.

-Ugye, Superman az?- mászott le a székről.

-Nem, nem szuperman..

-Akkor Raven..

-Nem talált…-vettem a papírt és a vonalzót, rajzolni kezdtem a rejtvényt, míg ő a spagettit tornázta fel a villájára.

-Az elso szó a nap…SUN…- nézte a napocskát a rajzomon.

-Így igaz- bólintottam.

-A második…..Alma!-csillantak meg a szemei. APPLE.

-Bizony!- nevettem és a harmadik rajzra mutattam. Szoke, mosolygós nő képe volt.

-Ez anya, MUM!- ujjongott Sam. Végzett az evéssel, mellémtelepedett a székre.

-Oké, most olvassuk csak össze, ki ez a hős…

-S, mint Sun.-kezdte.

-A mint Apple-folytattam.

M-mint Mum-fejezte be tündöklő mosollyaé, ami lassan szétterült egész arcán.

-S A M…. Sam.. Ez én vagyok..- csodálkozott boldogan, aztán meglepetten nézett rám:- de én nem is vagyok hős….

-Dehogynem, az vagy…-puszit nyomtam a feje tetejére. –Hős vagy, nekem mindig is az leszel.-egymásra nevettünk, hozzámbújt boldogan. Tetszett neki az ötlet, hogy hős lehet. Ahogy B, mint Batman, úgy S, mint Sam. Ilyen egyszerű.