Vékony jég

             

             Ettől erőre kaptam. Mély levegőt vettem, és óvatosan leléptem a jégre. Először csak egyik lábbal, aztán a másikkal. Félelmetesnek tűnt a gondolat, hogy beszakadhat alattam, de abban a percben ez egyáltalán nem számított. Mint ahogy az sem, hogy nem tudok korcsolyázni.

            Talán minden tudás, bátorság és elszántság ott rejtőzik bennünk valahol mélyen, csak mire felnövünk, elfeledkezünk róla. Vagy egyszerűen csak bebeszéljük magunknak, hogy nem vagyunk képesek megtenni, amit szeretnénk, miközben a megoldás a közvetlen közelünkben van. Bátortalan, apró lépésekkel indultam el felé. Bence tisztes távolságból figyelte a próbálkozásomat. Nem sürgetett, nem próbált tanácsokkal ellátni, amitől idegbajt kaptam volna. Hagyta, hogy a saját megérzéseimre hagyatkozzam.

            Teljesen kizártam a külvilágot, és igyekeztem csakis az előttem álló jégfelületre koncentrálni. Meg tudom csinálni.

            -Ha tudnád, milyen borzasztóan érzem magam!- süvöltöttem felé, de hangomat csaknem teljesen elnyelte a zúgó szél- még sose csináltam ilyesmit!- Nem mentem rá a vékony jégre egy srác kedvéért, ha ezer éve ismertem sem. Legszívesebben mindig megmaradtam a komfortzónámban, ahol nem eshetett bántódásom. Bence elismerő tekintettel nyugtázta, ahogy mütyürnyi csusszanásokkal beértem. Mintha tojásokon lépkedtem volna. Vagyis csúsztam. De javamra legyen mondva, az első pár lépést megúsztam puffanások és beégések nélkül.

            -Szerintem tök jó eddig- vártam, hogy a dicséret mellé tapsvihart is kapok, mire beérem, de semmi ilyesmi nem történt. Rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy mellé siklok, és kezeimmel kalimpálva igyekszem megőrizni az egyensúlyomat.

            -Belém kapaszkodhatsz, ha akarsz.

            -Kösz nem- feleltem az ajánlatára olyan hirtelenséggel, mintha arra kért volna, hogy na, akkor vágjak le neki nyomban egy piruettet. Elég elutasító lehettem, mert ő erre mély sóhajjal ennyit mondott:

            -Ahogy akarod- azzal tovasiklott a szikrázó, fagyott tótükrön, és megállt tőlem kábé húsz méterre. Onnan pillantott vissza negédes vigyorral, amiért meg tudtam volna ölni. És ölelni is egyben.