Bevallom, kevés olyan pályázat van, amit kevesebb titokkal kezeltem, mint az Avonlea- fogalmazási versenyt. Nem mintha nem vágtam volna bele hatalmas lelkesedéssel és ötlettel, de féltem is tőle. Évekkel ezelőtt imádtam és használtam Montgomery stílusát számos elbeszélésemben, melyek természetesen mind a múlt században játszódtak, és a cirkalmas jelzők szinte kilógtak a papírról. Mostanra azonban megváltoztam. És épp ezért tartottam is tőle. Eléggé montgomerys maradtam-e ahhoz, hogy egy ilyen megmérettésen részt vegyek?
Az ötlet, hogy megírjam a gyerekkoromat, életem első, meghatározó barátságát, a felnőtté válást, és az első, mindent elsöprő szerelmet, már évekkel ezelőtt hatalmába kerített, azon a bizonyos vonatúton, amikor Csipkerózsikás csókomból ébredve hazafele zötyögtem újévkor a vonaton. (Lásd januári első bejegyzés..) Akkor jöttem rá, hogy le kell írnom, ki kell adnom magamból mindent, ami történt, bármi áron.
Így történt, hogy az Amerikában töltött egy év alatt nekiültem, és fekete fedeles amerikai füzetek sokasását körmöltem tele a Gémkapcsok első fejezeteivel. A címet egy lelkész jóbarátom adta, Dr. Szigeti Jenő bácsi, akinek előadásai az emberi kapcsolatok rejtélyéről annyira magragadtak, hogy egyik írásának kulcsszavát rögvest kölcsön is vettem.
Aztán letelt a New Jersey-beli egy év, és bár biztos voltam a happy endben, elkerültem Angliába, ahol újabb egy év következett. Ez alatt az idő alatt sok új felfedezést tettem, többek között "ahogy az már lenni szokott", hatalmasat csalódtam, és rájöttem, hogy a fejemben élő kép korántsem azonos a valósággal. Ekkor elhatároztam, hogy nem lesz happyend és kész. Harmath Dorka és Gaál Dani útjai örökre és végérvényesen szétválnak: punktum. Hazatérve Magyarországra aztán megenyhültem: na jó, nem maradnak együtt, de béke lesz köztük.
A regényt 2008 júliusában fejeztem be, több mint ezer oldallal a hátam mögött, és hatalmas kétellyel: mert ugye ki fog elolvasni ezer oldalt?
Gyerek és ifjúkorom krónikája azóta is az íróasztalban pihent, míg hírét nem vettem az Avonlea-pályázatnak. Azonnal tudtam, hogy ez a mű épp ide illik. De ezer oldallal???? Addig-addig szöszmötöltem a nevezéssel, míg utolsó este (húsvét vasárnap estéjén) beugrott a gondolat: nekem neveznem kell! Így leültem, és egy este alatt ezer oldalból összehoztam egy tíz oldalas elbeszélést. Kölcsönvettem Zakály Viki barátnőm remek írástechnikáját, néhány keretttörténet-klisét, és hopp, kész is lett Gilbert Blythe és Anne Shirley modern kori története.
A második helyezésnek nagyon örülök, főleg, mert tényleg nagyon összecsaptam... Remélem, azért élvezni fogjátok, mindenkitől elnézést a helyesírási hibákért! :-). Ja igen, és végül csak hepiend a vége!
A mű az alábbi linken érhető el: (lefelé görgetve a művekig, kiválasztva a Gémkapcsok pdf-et...)
http://avonlea.hu/fans/fogalmazasi_verseny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése