Kedves Gólya!
Azt hiszem, itt valami félreértésről lehet szó. Nem
akarom megkérdőjelezni a megbízhatóságodat vagy a képességeidet, de ezt mégis
komolyan gondoltad? Olyan sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, mire rájöttem,
hogy nem magamat kellene nyüstölni, hanem egyenesen megkérdezni Téged. Így meg
is teszem.
Sokszor azt képzeltem, az én házam táját Te messzire
elkerülöd. Mert nem vagyok alkalmas az ilyesmire. Nézz rám. Hogyan lennék képes
bárki másról gondoskodni, amikor néha magamra sem vagyok képes gondot viselni?
Szétszórt vagyok, csapongó és imádok saját magammal foglalkozni. Minden más
csak pszichés kényszer. Hogy megfeleljek másoknak, az elvárásoknak, de legbelül
iszonyú erős a szabadságigényem, és ezen felül semmi más nem létezik.
És akkor ezzel együtt
újra megkérdezem: ezzel a szabadságigénnyel hogy hozható össze az a tény, hogy
hamarosan egy kis csomag fog sipákolni mellettem? Mi lesz az életemmel? És a
pasizással? Igen, a férfiakkal, akiket még nem hódítottam meg. Persze, csak
tátod a csőröd, mert a praxisodban nem sok ilyen Anya fordul meg, gondolom.
Általában mind majd meghalnak a vágytól, hogy Anyák lehessenek, nagy A-val,
magukról lemondva, üdvözült arccal várnak az eseményre.
Igen, de én nem vagyok ilyen.
Nekem becsempészted ezt a pirinyókát az életembe, és most meg kell birkóznom a
gondolattal, hogy mindez megtörténik velem. És közben úgy érzem, mintha csak
félreértésről lenne szó valóban, ez az egész csak egy álom, és én mindjárt
felébredek. A kapcsolatom széthullóban volt, a szabadságom most elveszőben, és
fogalmam sincs, mi lesz velem.
De azért megjegyzem,
halkan és bizonytalanul: igencsak megtréfáltál, mondhatom. Küldtem egy nagy
kérdést az univerzumba, kétségbeesetten, gyerekként, hogy ne kelljen döntést
hoznom. Mert ráérek még mindenre, nem kell aggódnom. Döntse el valaki vagy
valami, mi is legyen a következő lépés.
Aztán kedves Gólya,
lepottyantottad elém a megoldást. Évődések, szenvedések, döntésképtelenség
helyett. Tessék. Ő majd segít, hogy eldöntsd, mihez kezdesz felnőttként az
életeddel. Tessék, Ő majd elvezet a megoldásaidhoz. De nem ő a megoldás. Isten ments. Nem lesz fennkölt vagy
csodálatos, csak szimplán jó és hiteles ez a kihívás. A Tiéd lesz, ahogy ő is.
Kedves Gólya. Remélem,
jól meggondoltad ezt az egészet. Mert én nem szeretem a fejesugrásokat. Inkább
táncolok még a medence szélén, míg be nem lök valaki. Aztán úgyis csobbanok, ha
nem is önszántamból. Hát most csobbantam. Akkorát paffantam a vízen, mint hat másik. Igyekszem magam a
felszínre küzdeni, aztán csak lebegni, lebegni a felszínen túlélés helyett.
Kedves Gólya. Oké, csináljuk. Utánam a vízözön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése