Mesék a negyedik trimeszterből

1.      Tanácsadás

Második orvosi vizsgálat Lilinek. Eleinte félek egyedül útnak indulni vele, pedig békésen szuszog a kocsijában. Hajasbaba feje óvatosan mocorog a takaró alatt. Feltolom az emelkedőn- remélem, ennyit már lehet nekem, és elindulunk a rendelő felé. A napernyője csálén áll a mózes fölött, beszökik a napfény. Egy pillanatra végigsuhan dundi arcocskáján. Imádom ezt az arcot. A tejemtől olyan pufi. És ilyenkor határtalan büszkeséget érzek az órák hosszan tartó szopizások és küzdelmek miatt. Amikor a kórházban azt mondták, ne várjak csodákat, ez a baba nem lesz képes szopizni. Túl rövid a nyelve, meg az apgárja is csak hetes. (Dugják fel az apgár- agárjukat…) Megigazítom a napernyőt, na így már jobb. Szóval orvosi vizsgálatra megyünk. A zebra előtt várok, másodpercek alatt lefékeznek az autók, és átengednek. Komótosan gurulunk tovább. 11 után már dögmeleg van, nyakunkon a nyár. Lili már egy hónapos. A rendelő előtt összecsukom a makrancos ernyőt, és begurulunk a váróba. Természetesen Lili azonnal berotyókál, így máris a pelenkázó fele irányítom a kocsit. Körülöttünk pár baba, anyuval és nagyival, vagy anyu és apu együtt. Sehol egy anyuka egyedül. Elszomorodom. Csak én jöttem egyedül. Áron folyton dolgozik. Egy másik anyuka anyja megérzi az elhagyatottságom, odalép, és megdicséri Lilit, milyen szép nagy, mennyi idős- kérdi. Mondom neki a korát, erre elcsodálkozik, mert idősebbnek gondolta. – Szép, fejlett baba- kapjuk meg a bókot. Nesze neked apgár-agár.

Lili már a pelenkázón rúgkapál, mit sem sejtve vigyorog rám. Nemrég kezdte a mosolygást, csodaszépen áll neki. Kibújtatom a csini rugijából- ebben mindig orvoshoz jövünk. Közben felbukkan a védőnéni, kedvesen odanéz ránk, aztán máris fut tovább., ezer dolga van. Hálát adok az égnek érte, minden ismerősöm csak panaszkodik a védőnőkre, a mienk egy angyal. Aztán minket hívnak. Lili szája lefele görbül, menetrendszerűen bömbölni kezd. Végigüvölti azt az öt percet, amit benn töltünk. Amint kilépek vele, elhallgat, mint akit elvágtak. Hiába, ő se szereti az orvosokat. Ép a kocsijába teszem vissza, amikor begördül a váróba egy anyuka. Ikerbabakocsit tol, oldalán egy kétéves kisfiú totyog. Egyedül van, sehol apuka, dadus vagy nagymama. Nézem őket. Az ikrek a kocsiban édesdeden alszanak. Még. Azért nekem mégis könnyebb. És elhatározom, hogy többet nem panaszkodom.

2.Miért sírnak a kisbabák?

De komolyan, miért??? Az elején azért, mert nem evett eleget. Tömni kellett. Aztán hasfájós lett. De tényleg ennyire egyszerű lenne? Müller Péter szerint nem tudhatjuk, milyen karmikus terheket hoznak magukkal.

Az elején vele bőgtem. Mert tutira szar anya vagyok, különben nem bőgne. Mint a sztáranyuka ismerősök a fészbukról, na, az övék sose bőg. Mert egész nap hordozzák. Még a wc-re is viszik. Mindenhová. De én megőrülnék, ha egész nap a nyakamban csüngne. Bevallom. Ezért vagyok szar anya. És ezért üvölt. Ezzel bezárult a kör.

Aztán rájöttem, hogy nem miattam bőg. És amikor ez tudatosult bennem, hirtelen rájöttem, hogy meg tudom nyugtatni. Nem mindig, minden körülmény között, de gyakran sikerül. Anya és a cici. A két varázsszó.

Talán tényleg vannak terheik. Vagy nekik is ki kell heverni a brutál szülést. Ezért ha mostanában üvölt, halkan duruzsolni kezdek a fülébe:

-Bőgj csak, amennyit jólesik. Tudom, hogy Neked is fáj. A szülés, és sok minden. Sírd ki magadból, én melletted leszek. Kapsz cicit, böfizetlek, ringatlak, de ennél többet nem tehetek érted azon kívül, hogy itt vagyok. Mert itt akarok lenni, amikor szükséged van rám.

3. Anya

Amikor először ment anya haza, nagyon bőgtem. Nem tudtam, hogy fogom mindezt egyedül csinálni. Lilit, a szoptatást, az életet. Hogy fogom kibírni a finom húslevese és a friss kiflik nélkül, amiket reggel hozott nekem. Az átröhögött késő esték nélkül, amikor Lili már egy órája a cicimen csüngött, mi meg a fáradtságtól csak röhögtünk mindenen. Illetve csak röhögtem volna, mert úgy fájt a sebem, hogy nem mertem nevetni, de képtelen voltam megállni, olyan viccesnek tűnt minden körülöttem. Tuti a hormonok miatt volt.

Amikor másodszor jött, már helyre csusszantak a dolgok. A fáradtság nem lett könnyebb, de már tudtam nevetni vele, és egyenesen járni. Egyedül bemászni a kádba- nem kellett, hogy Áron segítsen-és Lilit is kivittük a szabadba. És amikor másodszor búcsúzott, már nem bőgtem. Becsuktam az ajtót mögötte, és mentem a dolgomra. Semmi nem lesz ugyanolyan, ha gyereked születik-  írtam nemrég. De az Anyáddal való kapcsolatod is átértékelődik. Ha eddig öltétek is egymást, az most másodlagos lesz. A picurka lesz az első. Ő köré csoportosul minden. Szükséged van anyád tanácsára, vagy inkább a támogatására. Ez a legfontosabb. Mert Neked ő az egyetlen Anyád, neked pedig egyetlen lányod van, akinek mindent megadnál. Kellenek e a kéretlen tanácsok, a nézeteltérések, a parázs viták. Hogy aztán mindketten rájöjjetek, hogy el kell engednetek egymást.

Amikor Anya először járt nálam, három nap után bejött hozzám a gyerekszobába, ahol Lilit tettem tisztába épp.

-Most hazamegyek- mondta cseppet sem sértetten, ahogy szokta. A hangja komolyan csengett- azért megyek el, hogy időt hagyjak Neked, hogy rágyere, mit hogyan szeretnél. Úgysem én fogom megmondani Neked, hogy fogod csinálni a dolgokat. És amikor visszajövök, már sokkal ügyesebb leszel-gombóc gyűlt a torkomban a meghatottságtól. Meghatározó pillanat volt ez kettőnk kapcsolatában. Akkor jöttem rá, hogy milyen baromi nagy szerencsém van, hogy ő az anyám.