Mesék a harmadik trimeszterből I.

  1. Se lakás, se pelenka

26. hét. Első nap, hajnali négy óra. Felülök az ágyban, figyelek. Áron halál nyugodtan szuszog mellettem. Valami nem oké, valami megváltozott. Talán havazni fog. Á, nem mondtak havat. Akkor szülök. Á, annak sincs még itt az ideje.

Óvatosan kisurranok a konyhába, hónom alatt papír-ceruza. Felkattintom a villanyt. Bentről behallatszik Anyuék horkolása. A földszintről ugyanez kutyában, Samu a lépcső alatt hortyog.

Leülök az asztalhoz, és nekiállok. Oké. Tehát szembesüljünk a tényekkel. Jelenleg semmink nincs még Lilinek. Se lakás, se pelenka. Az utóbbit tudom jelenleg orvosolni. Melyiket pelust is mondták a csajok?Pampers prémium, oké. A liberóból kifolyik a szar. Bár mi abban nőttünk fel, mégsem voltunk nyakig kakásak. Oké, jobb biztosra menni. Serceg a cerka a papír fölött, megtelik egy oldal.

Visszamászok az ágyba, a listát az éjjeliszekrényre teszem. Áron ugyanabban a pózban alszik. Bámulom a plafont. Csak engem idegesít, hogy alig három hónap múlva itt lesz a kislányunk, és még pelenkája sincs? Egyes barátnőim már hetekkel ezelőtt beszereztek mindent, amikor én még azt se tudtam, mi fán terem az kiságyszoknya.

Addig rugdosom magam mellett az Embert, míg végre felébred. Értetlenül motyog valamit, hogy mi van.

-Hát épp ez az- fortyanok fel- hogy semmi. Ha Lilike holnap koraszülött lenne, még felöltöztetni se tudnánk normálisan.

-Jó, akkor holnap elmegyünk vásárolni- mondja Áron, aztán ásít egyet, és lustán a másik oldalára fordul. Úgy látszik, nem hatja meg, hogy vészhelyzet van. A hormonjaim önálló életre keltek a harmadik trimeszter közeledtével. De nála semmi. Azon kívül, hogy mostanában helyettem is a hasára hízik, nálam meg még nem igazán indult meg a dolog. A kilóimat is szépen tartom. Nem is tudom, Lili Anna hol- merre rejtőzik bennem.

És tényleg elmentünk vásárolni. Nagy pakkokkal jöttünk haza. Mindenből kettővel: egy Zalába, egy Budára. És magától elmúlt az aggódásom. Még jó, hogy állítólag nem a hormonok irányítanak bennünket. De persze hogy ja.

2. Béka perspektíva- azaz az élet négykézláb

Már egy fél órája térdelek a rózsaszín szőnyegen a szobámban. Előttem a telefon, üzenetet pötyögök a csajoknak. Nagy szerencse, hogy lehet így fészbukozni. Különben tuti megzakkannék. A kismama- torna tanárom, alias Fitteszti tanácsa, hogy ha utolér a légszomj, akkor helyezkedjek ebbe a négykézláb pozícióba, mert így a kicsi, aki most a 29. hétre már másfél kiló, nem nyomja a belső szerveimet. Csak függeszkedik bennem most lefele a levegőben (bocs, magzatvízben), mint egy kis majom. Kíváncsi vagyok, mit gondol az anyjáról, aki így is a telefonját bújja.

A csajok sírva röhögnek rajtam. Hogy négykézláb a szőnyegen…Viki közli, hogy ne röhögtessem, mert ő is rosszul lesz, már nem tudja féken tartani nevetés közben a hasizmát, és Árminka odabenn nem tolerálja ezeket a kihágásokat.

Ja jó, akkor nem csinálom. Senki nem mondta, hogy a harmadik trimeszter már nem móka-kacagás lesz. Eddig virultam, pörögtem, élveztem a kismama-létet. Most pár nap alatt megugrott a pocakom. Éljen a hetedik hónap! A kilókra még így se panaszkodhatom, két kiló pluszt mutat a mérleg. És a kedvem is rendben van, leszámítva az iszonyú hangulat-ingadozásokat, főleg a Dunakeszire költözéssel kapcsolatban bömbölök nagyokat. Hogy mi lesz ott velem? Te jó ég, a jó életet nem érdekli ott, hogy mi van velem. Abban a vonzáskörzetben én láthatatlannak számítok.

Áron dolgozik a lakáson, mint a szorgos kis úttörő. Le a kalappal előtte, haladnak a dolgok. Nálam pedig gyűlik a babakelengye. Szép lassan, lépésről lépésre. Lili Anna pedig növekszik bennem, szép lassan, lépésről lépésre.

Szóval négykézláb térdelek. Kíváncsi leszek, meddig bírom így.  Talán reggelig függeszkedek majd. Ha szerencsém van, elalszom így, állva, mint a lovak.

3. Tanulmány a cicikről

Szoptatás-előkészítőn jártunk. Bizisten, lelkesen mentem. Jegyzetfüzet, két toll, kemény mappa alátétnek. Tízóraira kétféle gyümölcs, hámozott alma felcikkezve és banán. Este megsemmisülve értem haza. Áron nem értette, mi bajom, hisz annyi hasznos infót kaptunk, ő annyira megnyugodott, képbe került, flottul fog ez menni nekünk, ihaj-csuhaj. Néztem rá, a hajszálaim egyesével meredeztek felfelé ettől a magabiztos szövegtől. Aha, menni fog. Aludni nem fogunk, saját ágyunk nem lesz, de valóban, minden fasza lesz. Nem az ő cickóján fog csüngeni egy kisember saját önkényének megfelelően a nap akár 24 órájában. Ő majd el tud menni közben legalább brunyálni. Én pedig szép lassan megőrülök. De sebaj. Mert meglesz az ősbizalom, a  picikém mindig biztonságban tudhatja majd magát az anyja mellett, aki kacagva, szeretetből lemond az alvás pihentető öröméről az ő javára. Lemond az ágyáról is, hisz egy ágyban kell altatni a csöppséget velünk, mert akkor érzi legjobban magát. És ha kell, anya fél óránként fel is veszi majd. Aztán egy nap nem látják többet, mert elutazott a diliházba.

Nem értettem, mitől jött rám hirtelen az ideg. Minden tanfolyam után ez van. Hazajövök, és az idegbaj kerülget. Hogy ez nekem nem fog menni, jesszus. vége a világnak. Épp úgy viselkedem, mint a suliban egy nehéz dolgozat előtt. Még tanulni se álltam neki, de már azon bőgök, hogy nekem ez úgyse fog menni. Aztán persze mindig lefelelek színötösre. Oké, de az élet kérem szépen, más. Több ennél.

Aztán ott vannak a melleim. Szépen megnőttek. És a bimbók, te jó ég, hatalmasak lettek! Valóban tejcsárda lennék? Eddig lenéztem a tápszeres anyákat, sőt, megvetettem őket. Most mély megértést tanúsítok az irányukba. És az ősanyákat, akik a gyereküket magukra kötözve mennek még kakálni is, majd hatéves koráig szoptatják a csemetét, na őket most nagyon utálom.

A cicijeim tényleg szépek. Nézem őket. Lili, Neked köszönhetem őket. És azt is, hogy így kivirultam. Aki tényleg ismer, annak rögtön feltűnik. Valami több, valami más. „Kitörni készülő vulkán” –mondta egy ismerősöm még nyár végén, amikor még senki nem tudta az Édes Titkot, csakis én. „Soha nem néztél még ki ilyen jól, mint most”- tette hozzá nemrég egy barátnőm. „Már semmi nem lesz ugyanolyan ezentúl”- mondta egyszer a dokinénim. Akkor halálra rémisztett ez a mondat, azóta rájöttem, hogy hála a jó égnek. Mert most a nőiségem magasabb fokára lépek. Hamarosan Anya leszek. És nem létezik ennél nemesebb minőség..

Akkor is, ha rossz Anya leszek, nem ősanya, ha hagyom a picit két percig bőgni, míg kakálok, és ha nem alszom majd vele egy ágyban.

Lili, tudom, hogy a legfőbb kapocs köztünk most egy ideig a cici lesz. Ezt igyekszem majd maximálisan rendelkezésedre bocsájtani. Ha már így megnőttek. De azt hiszem, az ismerősömnek van igaza, hogy lehetne ezt még fokozni. Hajrá, kislányom.

4. Útravaló az Élethez- Tíz jótanács a kislányomnak

            Ahogy közeledik a megszületése pillanata, átvillan az agyadon: mi van, ha nem éled túl? Oké, ez manapság már ritkaság, sőt úgymond nem létező jelenség, de csak benned van a gondolat, hogy nem ismered meg a kicsikédet, nem látod majd felnőni, stb….Aztán meg ha minden oké, akkor is tudom, mi az a tíz gondolat, amit útravalóul hagynék a kislányomnak a jövőjére nézve. Szóval Lili Anna, jól figyelj!

1.      Mindig állj ki magadért! Mindegy, ki mit mond, kislányom, Te képes vagy rá!

2.      Kövesd az álmaidat és valósítsd meg őket! Ez az, amit senki nem vehet el tőled soha.

3.      Higgy a szerelemben! Mert minden perce ajándék! Bárki iránt érzed bármikor, az érzés a Tied. És higgy abban, hogy az Igazi meg fog találni Téged.

4.      Találd meg Istent bárhol bármiben. Ő körülvesz Téged, csak észre kell venned Őt.

5.      Ha megtaláltad, imádkozz hozzá sokat! Meditálj és érezd a létezés örömét!

6.      Légy vidám és nevess sokat!

7.      Higgy az igaz barátságban, mert ez az, ami útravalót ad az élethez. Találj magadnak rokonlelkeket, és sosem leszel egyedül.

8.      Táncolj sokat!- És ne figyelj arra, hogy festesz közben, ez egyáltalán nem számít.

9.      Tiszteld a családodat, mert ők a gyökereid.

10.  És végül…Adj hálát mindig mindenért! A megélt napokért, a szeretetért, a sikereidért, az egész életedért. Ez a kulcsa mindennek. Így az előző 9 is értelmet nyer majd.

Nagyon szeretlek, Lilike, legyen szép és boldog életed! J