2013. augusztus 27., kedd

E. T. ember akar lenni- A burok című könyv különleges földönkívülijéről



Sosem hatottak meg az apokaliptikus témát feldolgozó sci-fi regények. Túl borongósnak és pesszimistának tartottam őket. Amikor azonban először hallottam Stephenie Meyer A burok című könyvéről, tudtam előítéletek nélkül is, hogy nagyszerű élmény vár rám. Érdekelt, mit hoz ki kedvenc fantasy- bestseller írónőm egy világvégi témából a vámpírok után. Persze nem csalódtam.

„Spirituális (szellemi) létezőkként életek ezreit éltük le, sokat más bolygókon, más dimenziókban és galaxisokban. Az ezekben az életekben felhalmozott energia képes befolyásolni jelenlegi életünket.”
(Robert Detzler)


Ez az amerikai lelkésztől származó idézet ugrott be, miközben Stephenie Meyer A burok című regényét olvastam. Ha adott egy virgonc kis lélek, aki bolygóról bolygóra vándorol, és a stílszerűség kedvéért még Vándornak is hívják, akkor ez a sokat tapasztalt, nyughatatlan földönkívüli bármire képes lehet. Például kis időre emberré válik, ennek a létformának minden nyűgét és gyönyörűségét magára öltve. A probléma csupán az, hogy először emberi testre van szüksége. Ezt pedig max elveheti valaki mástól, aki azonban nem szívesen adja.

Így kerül össze a fiatal Melanie Stryder-rel, aki egy földönkívüli kultúra által megszállt világban az utolsó túlélők egyikeként bújkál öccsével, Jamie-vel. Az „ufók” sajátsága, hogy élő emberek testébe bújva átveszik azok gondolatait és emlékeit, így olvadnak be civilizációnkban, melyet aztán saját szintjükön tökéletesítenek. Miután szüleik is „átváltoztak”, a két gyerek évekre menekülni kényszerül. Eközben találkoznak a szintén emberi túlélő sráccal, Jared-del, így együtt folytatják útjukat. A két fiatal közt lassan szerelem szövődik, melyet beárnyékol a folyamatos nélkülözés és félelem. Egy támadás során Melanie a földönkívüli rendőrség (Hajtók) áldozatává válik, de inkább az öngyilkosságot választja, minthogy ő is hasonlóvá váljon hozzájuk.  Ám a lány csodával határos módon életben marad, így az ő fejébe is az idegen faj egy díszpéldánya, a fent említett Vándor kerül. Vándor azonban Melanie-hoz hasonlóan nem mindennapi: különc és kíváncsi érző lélek. Döbbenten éli át Melanie emlékeit a hányattatásáról valamint Jared iránti szerelméről. Átveszi Melanie érzéseit, és ő is beleszeret a fiúba. Így már képtelen saját társainak segíteni, gazdateste kedvéért „árulóvá” válik. Lassacskán rájön, hogy embernek lenni több, mint csodálatos, és hogy valamennyi eddigi életéből ez a legfantasztikusabb.

Természetesen kellett egy Stephenie Meyer, hogy ezt a sablonos világvége-sci-fi-t megtöltse humánummal, lelkiséggel és érzelmekkel. Mert a vezérmotívum itt is- az Alkonyathoz hasonlóan- a fajokon átívelő szerelem, megspékelve az ismerős szerelmi háromszöggel, melybe Bellához hasonlóan Vándor- a későbbiekben embernevén Vanda- kerül. A történet legemberibb része az a káosz, amit Meyer Vanda fejében létrehoz. Megszűnik Vándor lenni, de Jaredhez fűződő érzései miatt Vanda sem lesz igazán. Kettős énje folyamatos küzdelemben áll a benne élő Melanie-val, ráadásul a megtalált búvóhelyen még számára szokatlan vonzalomra is ébred Jared barátja, Ian iránt. És hogy még izgalmasabb legyen a „játék”, az emberi testbe bújt földönkívüli sehol sincs biztonságban igazán: társai üldözik árulása miatt, az emberek pedig- mivel elrabolta Melanie testét- szintén az életére törnek. Az otthontalanság, kaotikus érzelmek és üldöztetés ellenére Vándor mégis beleszeret az emberi létbe.



És innen már nem is sci-fi a sci-fi, hanem lélektani könyv. Na igen, valószínűleg mindenki érezte már magát hasonlóan. Mintha nem is Te lennél, kicsúszik a gyeplő a kezedből, ha saját magadról van szó. Nem kell ahhoz skizónak lenni, hogy kettősségekben élj. Elég, ha egy szimpla döntést kell meghoznod, máris civakodik belül A és B. Nem lenne egyszerűbb egy tökéletes, háborúk , betegségek és konfliktusok nélküli világban élni, melyet földönkívüliek vezetnek? Naná, hogy nem. Mert ez mind szép és jó, de már nem a mienk. A mi káoszunk, a mi szenvedésünk, szenvedélyünk vagy egyszerre mindkettő. Ez az, amit egy „megszálló” civilizáció sem kárpótolhat, és amiért Vanda meghalni is képes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése