Mesék a harmadik trimeszterből II.

A 34. hét

Ha valaki azt mondja, hogy alig egy hónap múlva szülök, nem hiszem el neki. Persze, ha úgy vesszük, minden készen áll. Ha úgy vesszük. Jó, pelenkázónk még nincsen, de szivacsunk már igen, gyűlnek a babaruhák, melyek nagy részét már kimostam, kivasaltam, bekészítettem. De vajon készen állok rá, hogy Anya legyek? Ugyanúgy sürgök-forgok, mint eddig, csak néha már a pocakommal súrolom az ajtófélfát, és akkor kapok észbe, hogy már mekkora. Aztán néhány észrevétel jó tanácsokra.:

1.      Vigyáz magadra, pihenj sokat.

Oké, csak ha vízszintesbe helyezem magam, akkor alig kapok levegőt, ugyanis Lilike elég hosszú baba. A legkényelmesebb póz még mindig a függőleges, vagy ha aktív vagyok, akkor érzem a legjobban magamat.

2.      Aludj sokat, utána úgysem fogsz

Ezt de utálom. A kárörvendés magasiskolája. Erről egy kollegám jut eszembe a suliban, aki mindig azt mondta nekem, amikor kisbaba után sírtam, hogy ne aggódj, aki mindig számon kéri, miért nincs gyereked, csupán irigyli a szabadságodat. Azóta tudom, hogy ez a baba pocakomban a legjobb dolog, ami eddig történt velem. Kiteljesített, megszépített és helyre rázott. Ha nem alszom, majd nem alszom. Megoldjuk. Ha nem bírom a nemalvást, azt is megoldjuk.

3.      Egyél többet, most kettő helyett kell enned

De ha nem bírok, mert szétrobban a hasam két falat után…? Azért Lilike bepótolja a dolgokat, és időben figyelmeztet, ha azt akarja, lecsúsztassak neki pár hasznos, finom falatot.

4.      Mostantól minden a gyerekről fog szólni

Reméljük nem, mert az neki se jó. Erről csak ennyit.

5.      Kismama vagy, ráérsz

Pofon vagy behúzás, de akkora, hogy az illető leesik a székről. Kár velem packázni, tombolnak bennem a hormonok. A progeszteron és ösztrogén és oxitocin-csökkenés jobban mondva.

6.      Figyeljen, Anyuka

És igen, elkezdődött ez is. A kismamát már épp megszoktam, és már tudok rajta mosolyogni, ha valaki viccből így szólít, de az Anyukától még sikítófrászt kapok. Mi lenne, ha mindenkinek, aki így szólít, hasonlókép reagálnék? Viki barátnőm javasolta, hogy szóljak vissza például az orvosnak, hogy „Doktor néni”, vagy „Védőnéni. Menten elkussolnának.

7.      Kopasz túrógombóc

Pár hete csináltam, egy diétázni kénytelen babás barátnőm javaslatára. Tök buli volt prézli nélkül enni, de Anyu csak hümmögött, hogy ez mi. Neki túl egészségesnek és furának tűnt. Nekem pedig az tűnik furának, hogy nem látom magam alul, hiába nézem, csupán egy nagy pocak pislog vissza rám, mely néha érdekes alakzatokat vesz fel, attól függően, hogy a benne lakó kislány épp merre fordul. Most épp a májamat tapicskolja. Szóval így kissé nehézkes az intim részek rendben tartása, mint például a borotválkozás. Áron felajánlotta, hogy megcsinálja, de az olyan volna, mintha félnyomorék lennék, aki már magát sem képes nőcis üzemmódba hozni. Nem, kérem. Akkor inkább legyen szembekötősdi. Aztán majd ha Lilike kibújik, lehet meglepődöm, hogy festünk helyenként bozótosan, helyenként kopaszul…..

8.      Isten áldja Gizikét

Mert Gizike jön, mint a tündér keresztanya a mesében, és helyre rakja a dolgokat, míg én könnyeim közt szipogva ülök az üres lakásban, a költözés romjai fölött. Mindenre van valami ötlete és hipergyors megoldása, igazi pótnagyi ő. És már nem vagyok elveszve. Legutóbb a egy királylányos függöny virított Lilike szobájának az ablakán, miután megérkezett. Mert Gizike ilyen. Kicsit sokat beszél, és nem épp a pontosság mintaképe, de mi így szeretjük. Isten áldja Gizikét.

9.      Nagymama-hormonok

Anyán pár napja előjöttek a nagymama-hormonok. Szipogva igazgatja a száradó gyerekruhákat a fregolin, és mindig elsírja magát, akárhányszor Lili Anna, egyetlen és első unokája szóba kerül. Már helyére került a nagyszülői kiságy, baldachin is lesz. Kell ennél több egy csupaszív nagymamának? És egy féltő, óvó, csupaszív nagypapának?

10.  Lili szobája

Bevallom, engem az új lakásból egyedül Lili szobája érdekel. Első este, amikor megérkeztünk, és sírógörcsöt kaptam a dobozoktól (lásd Gizike fentebb), egyedül az ő szobájában tudtam megnyugodni. Másnap kitisztítottam és papírral kibéleltem a komódokat, babaruhákat mostam, és rájöttem, miért ez a legkellemesebb hely az egész lakásban. Mert ez a kislányom helye, aki most bennem fejlődik, és belülről irányítja a dolgokat. Ő pontosan tudja, hogy neki jó helye lesz itt. És ahol neki jó, ott nekem is. És semmi más nem számít. Nagyon várunk, Lili Anna.

Alíz ébredése Csodaországban- a bébi-bizniszről

Az egész úgy kezdődött, hogy felhúzhatós zenélőst kerestem Lili Annának, mert gondoltam, azt már a pocakomban hallja, és milyen buli lesz, ha felismeri élesben is. Először egy neves bababoltba mentem, ahol ferlhúzhatós plüssök sokasága várt, gagyibbnál gagyibb dallamokkal. Eszembe jutott az én kis felhúzhatós, rózsaszín műanyag elefántom. Mozogtak az fülei és az ormánya, egyszerűen imádtam. De ezek itt olyan debilek voltak, és debil zenét játszottak, ráadásul egy vagyonba kerültek. Utána átsétáltam egy másik neves játékboltba, ahol aztán egy gombostűt sem lehetett leejteni, akkor volt a zsúfoltság, maximális helykihasználás pipa, még a pult fölött is Disney plüssök klónjai sorakoztak, egy féle figurából száz darab, misztikus sci-fibe illő jelenet volt. A zenélő játékok sora kifulladt egy halom idióta zajt hallató izében (nem túlzok, fogalmam sincs, milyen állatot vagy Lényt imitáltak, de a kicsikém közelébe nem engedném őket…), végül találtam egy csenevész, citromsárga oroszlánt, aki nagy nehezen elnyivákolta a keresett dallamot. Addigra azonban már elment a kedvem, hogy egy vagyont költsek olyasvalamire, ami nem is tetszik. Felnéztem a zsúfolt polcokra, miközben a hangszórók egy új „családi” társasjátékot reklámoztak üvöltve „Undi” névvel, melynél nincs szuperebb és undorítóbb, ha-ha, aztán szépen kisétáltam a boltból.

Hazamentem, rákattantam a kedvenc amerikai és angol oldalaimra, melyeket mostanában bújok újszülött és baba-játékok után vadászva. Mostanában Montessori- rajongó lettem. Megnéztem a filmet az életéről, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon jól látta a dolgokat már a múlt században. A gyerekeknek értelmes, emberközeli, barátságos játékok kellenek, és az sem baj, ha ez fejleszti őket. 

Ha azonban körülnézel a hazai boltokban, elérhető áron (vagy méregdrágán) csupa műanyag szart kapsz, a „fejlesztő játéknak” kikiáltott fából és anyagból készült csodák pedig csakis csillagászati áron kaphatók, nehogy már az általában kis pénztárcájú értelmiségi középréteg is hozzáférjen. Mintha minden csak a pénzen múlna. Rá kellett döbbennem, hogy a montessori és az összes csodás reformpedagógia módszerei idehaza csak szép elméletek. Hozzáférhetetlen a tágabb közönség számára. És még magyar nyelven elérhető cikkek vagy anyagok sem nagyon léteznek. Ugyan, ki írna róluk, hisz nincs mögötte marketing és nem kerül semmibe, ha például fekete fehér mintákat nyomtatsz ki és ragasztasz kartonpapírra a kicsikédnek mert ennél jobban nem fejleszti semmi a térlátását? Ebből senki nem gazdagszik meg.

És ha továbbmegyek a játékokon túl, az már elcsépelt gondolat, hogy a babázás mekkora biznisz, viszont attól felmegy bennem a pumpa, ha valaki a pénzt a gyerekek jóléte elé helyezi, és azzal butít kismamákat és anyukákat, hogy „akkor jó anyák” ha ezt meg azt megveszik a gyereküknek, ha olyan (nem kötelező) védőoltásokat adatnak be nekik, melyeket külföldön betiltottak?

Veronika világa, kezd kinyílni a szemed, így a harmadik trimeszter közepén. Azt hiszem, írni fogok még a témáról, és arról, hogyan találok magamra ebben a káoszban. Mert most szörnyen bizonytalannak és tanácstalannak érzem magam. De igyekezni fogok, ígérem, Lili Anna.

Babaváró- ahogy én látom

                Még sosem volt babaváróm, fogalmam sem volt, milyen az. Aztán mikor a csajok szombaton azzal vártak a kávézóban minket egy szintén babás barátnőmmel, hogy bejelentenivalójuk van, még mindig azt hittem, hogy valamelyikük terhes, az a nagy hír. Aztán amikor ez sem történt meg, és előkerültek a pult alól a bazi nagy szemeteszsákok, már kezdtem gyanakodni. Ráadásul a szomszédos stadionban épp véget ért a ZTE-meccs, és elvetemült rajongók lézengtek az utcán, miközben gyanakvó rendőrök cirkáltak körülöttük. Ezen rendőrök fél órával ezelőtt még a barátnőimet kísérték árgus figyelemmel, akik a plázába siettek a fekete zsákokkal megpakolva, melyek mint később megtudtuk, hatalmas pelenkatortákat rejtettek.

            -Csoda, hogy nem sitteltek le minket- röhögött Vanda- akár robbantásos ellendrukkerek is lehettünk volna.

A meghatottságon túl, hogy valaki babavárót rendez nekem- ha már a leánybúcsúm elmaradt- nagyon komoly felmérést is készítettem magamban a partiról, különös tekintettel a tesztfeladatokra.

            1. Nem tudok latinul. Bár most már tisztában vagyok a funiculus és a papilla szó jelentésével. Ez is valami. És azt tudta valaki, hogy a HCG-hormont hosszabban human choriogonadoptrinnak hívják?

            2. A mai modern gyermekirodalom nem Lackfi Jánossal kezdődik, ahogy eddig gondoltam. Bogyó és Babóca is csak lájtos verzió. Mert ott van a hajszárító fejű Peppa malac, Maszat, valamint Ben és Holly apró királysága…Na tessék, van még mit tanulnunk. De kérem, hol marad akkor a jó öreg Süsü, Mazsola és Tádé, vagy a Kockás fülű nyúl?

            3. A babaváró kreatívvá tesz. Még sosem láttam bébiruhákból hajtogatott muffinokat vagy kézzel csavart pelenkatortát. Az egyedi bébinévvel ellátott kiskanálról nem is beszélve. Azt hiszem, egy ilyet vágtam tropára még az Államokban évekkel ezelőtt, amikor beraktam a mosogatóképbe. Mondjuk ott a helyzetet súlyosbította, hogy ezüst kanál volt gravírozással, és egy öblítés elég volt, hogy soha többé ne legyen kivehető a kanálon a kis maci feje. Már értem, miért nézett Anyuka olyan csúnyán napokig.

            4.  A babaváró különlegessége, hogy csak csajoknak van. Igen. A Meccsen hujjogó pasik kizárva. Ahogy az anyaság is kizárólagos előjogunk. És egy életen át tart, hogy bárhova mész akár a babóca nélkül akár babócával, mindig veled lesz lélekben. Vagy nem. Amikor M. ezt ecsetelte a társaságban épp, V, egy háromhónapos gyönyörűség gyönyörű édesanyja halkan megjegyezte: „ Nem tudom, én már két órája olyan jól elvagyok magamban is….” Na hála az égnek, hogy többfélék vagyunk.

Szóval a babaváró jár egy nőnek. Az utolsó nagy anyuka-szerepes bulid az utódod nélkül. Ezután anyaként már minden más bulin jelen lesz Ő is. Keresztelő, szülinapok, érettségi. Aztán egy nap ő is hazajön majd a saját babavárójáróból egy nagy pelenkatortával. És akkor elérzékenyülsz, hogy hüpp-hüpp, bezárult a kör.

            5. A babavárón rájössz, kik számítanak igazán. Hogy fontos a csajos szövetség. Nemcsak a fészbuk-csoport, ahol napi szinten dumálhattok, hanem jó élőben is összeröffeni néha. Kell a megerősítés, hogy elég jó anya vagy, vagy szuper kismama, akinek jár a pihenés a jókedv, a különleges bánásmód, és hogy a következő pszichopata beszólások gazdáit jó messzire elkerülni:

            „ Miért nem cipelhetsz, hisz még nincs nagy hasad.”

            „Minek alszol annyit? Tessék korán felkelni és hasznossá tenni magad.”

            „Tényleg ennyire fáradékony vagy? Mondom én, hogy öregterhes vagy. Korábban kellett volna szülnöd.”

            „ Még ne kiabáljuk el. Három hónapig még bármi történhet” (Köszönjük mi is a gratulációt a szép hírhez…!)

            „ Ez meg milyen kép? Kész műanyag, ide ne hozd, ez még nem gyerek. Majd ha megszületik. Ha adsz belőle képet, széttépem. Nem akarok erről a gyerekről többet beszélni, diskuráljunk a laptoptöltőről.”

            „Minek neki bármit venni, kölcsönadni vagy segíteni? Megoldják majd ketten, ez kettejük dolga. Ekkora felhajtás egy bébi körül, őrület.”

            „ Hű, de sovány vagy. Minden rendben veled?”-„Látom, felszedtél combra, pedig milyen szépen lefogytál…”

            Satöbbi satöbbi, satöbbi….Jó hír, hogy a fenti míves aranyköpések gazdáinak mind a saját lelki bajukkal vannak elfoglalva, ezért harag helyett inkább szánalmat érdemelnek.

            De szerencsére mindig vannak, akik támogatnak és elismernek Téged. Tudják, milyen nagy kaland előtt állsz, és hogy rövidesen egy új szakasz nyílik az életedben.  Nem az esküvő a nagy lépés, hanem a babavállalás. Ebből már valóban nincs visszaút, de nem is vágyom rá, hogy legyen. A babaváró buli emlékét pedig a csajokkal együtt örökre megőrzöm a szívemben.

           

            Utóírat: Az xxxzss hírügynökség közlése szerint tegnap délután 15 és 16 óra közt Zalaegerszegen rendbontás történt a ZTE stadionnál. A megfigyelők öt fekete szemeteszsákkal közlekedő nőt láttak a Zalapláza környékén.  Pár órával később a hölgyek két pelenkatortába rejtett petárdaköteget robbantottak a stadion bejáratától nem messze. Az ötből négy úgy nyilatkozott, mihaszna férjeiknek üzennek ezzel, akik a meccsen vannak, és amúgy nem igazán segítenek be otthon a gyereknevelésbe. Tettüket utólagos elfogatásuk után sem tagadták. Majd egyikük férje- maga is rendőr- letette az óvadékot, és az öt nő hazatérhetett otthonába gyermekeihez.

Mesék a harmadik trimeszterből I.

  1. Se lakás, se pelenka

26. hét. Első nap, hajnali négy óra. Felülök az ágyban, figyelek. Áron halál nyugodtan szuszog mellettem. Valami nem oké, valami megváltozott. Talán havazni fog. Á, nem mondtak havat. Akkor szülök. Á, annak sincs még itt az ideje.

Óvatosan kisurranok a konyhába, hónom alatt papír-ceruza. Felkattintom a villanyt. Bentről behallatszik Anyuék horkolása. A földszintről ugyanez kutyában, Samu a lépcső alatt hortyog.

Leülök az asztalhoz, és nekiállok. Oké. Tehát szembesüljünk a tényekkel. Jelenleg semmink nincs még Lilinek. Se lakás, se pelenka. Az utóbbit tudom jelenleg orvosolni. Melyiket pelust is mondták a csajok?Pampers prémium, oké. A liberóból kifolyik a szar. Bár mi abban nőttünk fel, mégsem voltunk nyakig kakásak. Oké, jobb biztosra menni. Serceg a cerka a papír fölött, megtelik egy oldal.

Visszamászok az ágyba, a listát az éjjeliszekrényre teszem. Áron ugyanabban a pózban alszik. Bámulom a plafont. Csak engem idegesít, hogy alig három hónap múlva itt lesz a kislányunk, és még pelenkája sincs? Egyes barátnőim már hetekkel ezelőtt beszereztek mindent, amikor én még azt se tudtam, mi fán terem az kiságyszoknya.

Addig rugdosom magam mellett az Embert, míg végre felébred. Értetlenül motyog valamit, hogy mi van.

-Hát épp ez az- fortyanok fel- hogy semmi. Ha Lilike holnap koraszülött lenne, még felöltöztetni se tudnánk normálisan.

-Jó, akkor holnap elmegyünk vásárolni- mondja Áron, aztán ásít egyet, és lustán a másik oldalára fordul. Úgy látszik, nem hatja meg, hogy vészhelyzet van. A hormonjaim önálló életre keltek a harmadik trimeszter közeledtével. De nála semmi. Azon kívül, hogy mostanában helyettem is a hasára hízik, nálam meg még nem igazán indult meg a dolog. A kilóimat is szépen tartom. Nem is tudom, Lili Anna hol- merre rejtőzik bennem.

És tényleg elmentünk vásárolni. Nagy pakkokkal jöttünk haza. Mindenből kettővel: egy Zalába, egy Budára. És magától elmúlt az aggódásom. Még jó, hogy állítólag nem a hormonok irányítanak bennünket. De persze hogy ja.

2. Béka perspektíva- azaz az élet négykézláb

Már egy fél órája térdelek a rózsaszín szőnyegen a szobámban. Előttem a telefon, üzenetet pötyögök a csajoknak. Nagy szerencse, hogy lehet így fészbukozni. Különben tuti megzakkannék. A kismama- torna tanárom, alias Fitteszti tanácsa, hogy ha utolér a légszomj, akkor helyezkedjek ebbe a négykézláb pozícióba, mert így a kicsi, aki most a 29. hétre már másfél kiló, nem nyomja a belső szerveimet. Csak függeszkedik bennem most lefele a levegőben (bocs, magzatvízben), mint egy kis majom. Kíváncsi vagyok, mit gondol az anyjáról, aki így is a telefonját bújja.

A csajok sírva röhögnek rajtam. Hogy négykézláb a szőnyegen…Viki közli, hogy ne röhögtessem, mert ő is rosszul lesz, már nem tudja féken tartani nevetés közben a hasizmát, és Árminka odabenn nem tolerálja ezeket a kihágásokat.

Ja jó, akkor nem csinálom. Senki nem mondta, hogy a harmadik trimeszter már nem móka-kacagás lesz. Eddig virultam, pörögtem, élveztem a kismama-létet. Most pár nap alatt megugrott a pocakom. Éljen a hetedik hónap! A kilókra még így se panaszkodhatom, két kiló pluszt mutat a mérleg. És a kedvem is rendben van, leszámítva az iszonyú hangulat-ingadozásokat, főleg a Dunakeszire költözéssel kapcsolatban bömbölök nagyokat. Hogy mi lesz ott velem? Te jó ég, a jó életet nem érdekli ott, hogy mi van velem. Abban a vonzáskörzetben én láthatatlannak számítok.

Áron dolgozik a lakáson, mint a szorgos kis úttörő. Le a kalappal előtte, haladnak a dolgok. Nálam pedig gyűlik a babakelengye. Szép lassan, lépésről lépésre. Lili Anna pedig növekszik bennem, szép lassan, lépésről lépésre.

Szóval négykézláb térdelek. Kíváncsi leszek, meddig bírom így.  Talán reggelig függeszkedek majd. Ha szerencsém van, elalszom így, állva, mint a lovak.

3. Tanulmány a cicikről

Szoptatás-előkészítőn jártunk. Bizisten, lelkesen mentem. Jegyzetfüzet, két toll, kemény mappa alátétnek. Tízóraira kétféle gyümölcs, hámozott alma felcikkezve és banán. Este megsemmisülve értem haza. Áron nem értette, mi bajom, hisz annyi hasznos infót kaptunk, ő annyira megnyugodott, képbe került, flottul fog ez menni nekünk, ihaj-csuhaj. Néztem rá, a hajszálaim egyesével meredeztek felfelé ettől a magabiztos szövegtől. Aha, menni fog. Aludni nem fogunk, saját ágyunk nem lesz, de valóban, minden fasza lesz. Nem az ő cickóján fog csüngeni egy kisember saját önkényének megfelelően a nap akár 24 órájában. Ő majd el tud menni közben legalább brunyálni. Én pedig szép lassan megőrülök. De sebaj. Mert meglesz az ősbizalom, a  picikém mindig biztonságban tudhatja majd magát az anyja mellett, aki kacagva, szeretetből lemond az alvás pihentető öröméről az ő javára. Lemond az ágyáról is, hisz egy ágyban kell altatni a csöppséget velünk, mert akkor érzi legjobban magát. És ha kell, anya fél óránként fel is veszi majd. Aztán egy nap nem látják többet, mert elutazott a diliházba.

Nem értettem, mitől jött rám hirtelen az ideg. Minden tanfolyam után ez van. Hazajövök, és az idegbaj kerülget. Hogy ez nekem nem fog menni, jesszus. vége a világnak. Épp úgy viselkedem, mint a suliban egy nehéz dolgozat előtt. Még tanulni se álltam neki, de már azon bőgök, hogy nekem ez úgyse fog menni. Aztán persze mindig lefelelek színötösre. Oké, de az élet kérem szépen, más. Több ennél.

Aztán ott vannak a melleim. Szépen megnőttek. És a bimbók, te jó ég, hatalmasak lettek! Valóban tejcsárda lennék? Eddig lenéztem a tápszeres anyákat, sőt, megvetettem őket. Most mély megértést tanúsítok az irányukba. És az ősanyákat, akik a gyereküket magukra kötözve mennek még kakálni is, majd hatéves koráig szoptatják a csemetét, na őket most nagyon utálom.

A cicijeim tényleg szépek. Nézem őket. Lili, Neked köszönhetem őket. És azt is, hogy így kivirultam. Aki tényleg ismer, annak rögtön feltűnik. Valami több, valami más. „Kitörni készülő vulkán” –mondta egy ismerősöm még nyár végén, amikor még senki nem tudta az Édes Titkot, csakis én. „Soha nem néztél még ki ilyen jól, mint most”- tette hozzá nemrég egy barátnőm. „Már semmi nem lesz ugyanolyan ezentúl”- mondta egyszer a dokinénim. Akkor halálra rémisztett ez a mondat, azóta rájöttem, hogy hála a jó égnek. Mert most a nőiségem magasabb fokára lépek. Hamarosan Anya leszek. És nem létezik ennél nemesebb minőség..

Akkor is, ha rossz Anya leszek, nem ősanya, ha hagyom a picit két percig bőgni, míg kakálok, és ha nem alszom majd vele egy ágyban.

Lili, tudom, hogy a legfőbb kapocs köztünk most egy ideig a cici lesz. Ezt igyekszem majd maximálisan rendelkezésedre bocsájtani. Ha már így megnőttek. De azt hiszem, az ismerősömnek van igaza, hogy lehetne ezt még fokozni. Hajrá, kislányom.

4. Útravaló az Élethez- Tíz jótanács a kislányomnak

            Ahogy közeledik a megszületése pillanata, átvillan az agyadon: mi van, ha nem éled túl? Oké, ez manapság már ritkaság, sőt úgymond nem létező jelenség, de csak benned van a gondolat, hogy nem ismered meg a kicsikédet, nem látod majd felnőni, stb….Aztán meg ha minden oké, akkor is tudom, mi az a tíz gondolat, amit útravalóul hagynék a kislányomnak a jövőjére nézve. Szóval Lili Anna, jól figyelj!

1.      Mindig állj ki magadért! Mindegy, ki mit mond, kislányom, Te képes vagy rá!

2.      Kövesd az álmaidat és valósítsd meg őket! Ez az, amit senki nem vehet el tőled soha.

3.      Higgy a szerelemben! Mert minden perce ajándék! Bárki iránt érzed bármikor, az érzés a Tied. És higgy abban, hogy az Igazi meg fog találni Téged.

4.      Találd meg Istent bárhol bármiben. Ő körülvesz Téged, csak észre kell venned Őt.

5.      Ha megtaláltad, imádkozz hozzá sokat! Meditálj és érezd a létezés örömét!

6.      Légy vidám és nevess sokat!

7.      Higgy az igaz barátságban, mert ez az, ami útravalót ad az élethez. Találj magadnak rokonlelkeket, és sosem leszel egyedül.

8.      Táncolj sokat!- És ne figyelj arra, hogy festesz közben, ez egyáltalán nem számít.

9.      Tiszteld a családodat, mert ők a gyökereid.

10.  És végül…Adj hálát mindig mindenért! A megélt napokért, a szeretetért, a sikereidért, az egész életedért. Ez a kulcsa mindennek. Így az előző 9 is értelmet nyer majd.

Nagyon szeretlek, Lilike, legyen szép és boldog életed! J