Babaváró- ahogy én látom

                Még sosem volt babaváróm, fogalmam sem volt, milyen az. Aztán mikor a csajok szombaton azzal vártak a kávézóban minket egy szintén babás barátnőmmel, hogy bejelentenivalójuk van, még mindig azt hittem, hogy valamelyikük terhes, az a nagy hír. Aztán amikor ez sem történt meg, és előkerültek a pult alól a bazi nagy szemeteszsákok, már kezdtem gyanakodni. Ráadásul a szomszédos stadionban épp véget ért a ZTE-meccs, és elvetemült rajongók lézengtek az utcán, miközben gyanakvó rendőrök cirkáltak körülöttük. Ezen rendőrök fél órával ezelőtt még a barátnőimet kísérték árgus figyelemmel, akik a plázába siettek a fekete zsákokkal megpakolva, melyek mint később megtudtuk, hatalmas pelenkatortákat rejtettek.

            -Csoda, hogy nem sitteltek le minket- röhögött Vanda- akár robbantásos ellendrukkerek is lehettünk volna.

A meghatottságon túl, hogy valaki babavárót rendez nekem- ha már a leánybúcsúm elmaradt- nagyon komoly felmérést is készítettem magamban a partiról, különös tekintettel a tesztfeladatokra.

            1. Nem tudok latinul. Bár most már tisztában vagyok a funiculus és a papilla szó jelentésével. Ez is valami. És azt tudta valaki, hogy a HCG-hormont hosszabban human choriogonadoptrinnak hívják?

            2. A mai modern gyermekirodalom nem Lackfi Jánossal kezdődik, ahogy eddig gondoltam. Bogyó és Babóca is csak lájtos verzió. Mert ott van a hajszárító fejű Peppa malac, Maszat, valamint Ben és Holly apró királysága…Na tessék, van még mit tanulnunk. De kérem, hol marad akkor a jó öreg Süsü, Mazsola és Tádé, vagy a Kockás fülű nyúl?

            3. A babaváró kreatívvá tesz. Még sosem láttam bébiruhákból hajtogatott muffinokat vagy kézzel csavart pelenkatortát. Az egyedi bébinévvel ellátott kiskanálról nem is beszélve. Azt hiszem, egy ilyet vágtam tropára még az Államokban évekkel ezelőtt, amikor beraktam a mosogatóképbe. Mondjuk ott a helyzetet súlyosbította, hogy ezüst kanál volt gravírozással, és egy öblítés elég volt, hogy soha többé ne legyen kivehető a kanálon a kis maci feje. Már értem, miért nézett Anyuka olyan csúnyán napokig.

            4.  A babaváró különlegessége, hogy csak csajoknak van. Igen. A Meccsen hujjogó pasik kizárva. Ahogy az anyaság is kizárólagos előjogunk. És egy életen át tart, hogy bárhova mész akár a babóca nélkül akár babócával, mindig veled lesz lélekben. Vagy nem. Amikor M. ezt ecsetelte a társaságban épp, V, egy háromhónapos gyönyörűség gyönyörű édesanyja halkan megjegyezte: „ Nem tudom, én már két órája olyan jól elvagyok magamban is….” Na hála az égnek, hogy többfélék vagyunk.

Szóval a babaváró jár egy nőnek. Az utolsó nagy anyuka-szerepes bulid az utódod nélkül. Ezután anyaként már minden más bulin jelen lesz Ő is. Keresztelő, szülinapok, érettségi. Aztán egy nap ő is hazajön majd a saját babavárójáróból egy nagy pelenkatortával. És akkor elérzékenyülsz, hogy hüpp-hüpp, bezárult a kör.

            5. A babavárón rájössz, kik számítanak igazán. Hogy fontos a csajos szövetség. Nemcsak a fészbuk-csoport, ahol napi szinten dumálhattok, hanem jó élőben is összeröffeni néha. Kell a megerősítés, hogy elég jó anya vagy, vagy szuper kismama, akinek jár a pihenés a jókedv, a különleges bánásmód, és hogy a következő pszichopata beszólások gazdáit jó messzire elkerülni:

            „ Miért nem cipelhetsz, hisz még nincs nagy hasad.”

            „Minek alszol annyit? Tessék korán felkelni és hasznossá tenni magad.”

            „Tényleg ennyire fáradékony vagy? Mondom én, hogy öregterhes vagy. Korábban kellett volna szülnöd.”

            „ Még ne kiabáljuk el. Három hónapig még bármi történhet” (Köszönjük mi is a gratulációt a szép hírhez…!)

            „ Ez meg milyen kép? Kész műanyag, ide ne hozd, ez még nem gyerek. Majd ha megszületik. Ha adsz belőle képet, széttépem. Nem akarok erről a gyerekről többet beszélni, diskuráljunk a laptoptöltőről.”

            „Minek neki bármit venni, kölcsönadni vagy segíteni? Megoldják majd ketten, ez kettejük dolga. Ekkora felhajtás egy bébi körül, őrület.”

            „ Hű, de sovány vagy. Minden rendben veled?”-„Látom, felszedtél combra, pedig milyen szépen lefogytál…”

            Satöbbi satöbbi, satöbbi….Jó hír, hogy a fenti míves aranyköpések gazdáinak mind a saját lelki bajukkal vannak elfoglalva, ezért harag helyett inkább szánalmat érdemelnek.

            De szerencsére mindig vannak, akik támogatnak és elismernek Téged. Tudják, milyen nagy kaland előtt állsz, és hogy rövidesen egy új szakasz nyílik az életedben.  Nem az esküvő a nagy lépés, hanem a babavállalás. Ebből már valóban nincs visszaút, de nem is vágyom rá, hogy legyen. A babaváró buli emlékét pedig a csajokkal együtt örökre megőrzöm a szívemben.

           

            Utóírat: Az xxxzss hírügynökség közlése szerint tegnap délután 15 és 16 óra közt Zalaegerszegen rendbontás történt a ZTE stadionnál. A megfigyelők öt fekete szemeteszsákkal közlekedő nőt láttak a Zalapláza környékén.  Pár órával később a hölgyek két pelenkatortába rejtett petárdaköteget robbantottak a stadion bejáratától nem messze. Az ötből négy úgy nyilatkozott, mihaszna férjeiknek üzennek ezzel, akik a meccsen vannak, és amúgy nem igazán segítenek be otthon a gyereknevelésbe. Tettüket utólagos elfogatásuk után sem tagadták. Majd egyikük férje- maga is rendőr- letette az óvadékot, és az öt nő hazatérhetett otthonába gyermekeihez.

Mesék a harmadik trimeszterből I.

  1. Se lakás, se pelenka

26. hét. Első nap, hajnali négy óra. Felülök az ágyban, figyelek. Áron halál nyugodtan szuszog mellettem. Valami nem oké, valami megváltozott. Talán havazni fog. Á, nem mondtak havat. Akkor szülök. Á, annak sincs még itt az ideje.

Óvatosan kisurranok a konyhába, hónom alatt papír-ceruza. Felkattintom a villanyt. Bentről behallatszik Anyuék horkolása. A földszintről ugyanez kutyában, Samu a lépcső alatt hortyog.

Leülök az asztalhoz, és nekiállok. Oké. Tehát szembesüljünk a tényekkel. Jelenleg semmink nincs még Lilinek. Se lakás, se pelenka. Az utóbbit tudom jelenleg orvosolni. Melyiket pelust is mondták a csajok?Pampers prémium, oké. A liberóból kifolyik a szar. Bár mi abban nőttünk fel, mégsem voltunk nyakig kakásak. Oké, jobb biztosra menni. Serceg a cerka a papír fölött, megtelik egy oldal.

Visszamászok az ágyba, a listát az éjjeliszekrényre teszem. Áron ugyanabban a pózban alszik. Bámulom a plafont. Csak engem idegesít, hogy alig három hónap múlva itt lesz a kislányunk, és még pelenkája sincs? Egyes barátnőim már hetekkel ezelőtt beszereztek mindent, amikor én még azt se tudtam, mi fán terem az kiságyszoknya.

Addig rugdosom magam mellett az Embert, míg végre felébred. Értetlenül motyog valamit, hogy mi van.

-Hát épp ez az- fortyanok fel- hogy semmi. Ha Lilike holnap koraszülött lenne, még felöltöztetni se tudnánk normálisan.

-Jó, akkor holnap elmegyünk vásárolni- mondja Áron, aztán ásít egyet, és lustán a másik oldalára fordul. Úgy látszik, nem hatja meg, hogy vészhelyzet van. A hormonjaim önálló életre keltek a harmadik trimeszter közeledtével. De nála semmi. Azon kívül, hogy mostanában helyettem is a hasára hízik, nálam meg még nem igazán indult meg a dolog. A kilóimat is szépen tartom. Nem is tudom, Lili Anna hol- merre rejtőzik bennem.

És tényleg elmentünk vásárolni. Nagy pakkokkal jöttünk haza. Mindenből kettővel: egy Zalába, egy Budára. És magától elmúlt az aggódásom. Még jó, hogy állítólag nem a hormonok irányítanak bennünket. De persze hogy ja.

2. Béka perspektíva- azaz az élet négykézláb

Már egy fél órája térdelek a rózsaszín szőnyegen a szobámban. Előttem a telefon, üzenetet pötyögök a csajoknak. Nagy szerencse, hogy lehet így fészbukozni. Különben tuti megzakkannék. A kismama- torna tanárom, alias Fitteszti tanácsa, hogy ha utolér a légszomj, akkor helyezkedjek ebbe a négykézláb pozícióba, mert így a kicsi, aki most a 29. hétre már másfél kiló, nem nyomja a belső szerveimet. Csak függeszkedik bennem most lefele a levegőben (bocs, magzatvízben), mint egy kis majom. Kíváncsi vagyok, mit gondol az anyjáról, aki így is a telefonját bújja.

A csajok sírva röhögnek rajtam. Hogy négykézláb a szőnyegen…Viki közli, hogy ne röhögtessem, mert ő is rosszul lesz, már nem tudja féken tartani nevetés közben a hasizmát, és Árminka odabenn nem tolerálja ezeket a kihágásokat.

Ja jó, akkor nem csinálom. Senki nem mondta, hogy a harmadik trimeszter már nem móka-kacagás lesz. Eddig virultam, pörögtem, élveztem a kismama-létet. Most pár nap alatt megugrott a pocakom. Éljen a hetedik hónap! A kilókra még így se panaszkodhatom, két kiló pluszt mutat a mérleg. És a kedvem is rendben van, leszámítva az iszonyú hangulat-ingadozásokat, főleg a Dunakeszire költözéssel kapcsolatban bömbölök nagyokat. Hogy mi lesz ott velem? Te jó ég, a jó életet nem érdekli ott, hogy mi van velem. Abban a vonzáskörzetben én láthatatlannak számítok.

Áron dolgozik a lakáson, mint a szorgos kis úttörő. Le a kalappal előtte, haladnak a dolgok. Nálam pedig gyűlik a babakelengye. Szép lassan, lépésről lépésre. Lili Anna pedig növekszik bennem, szép lassan, lépésről lépésre.

Szóval négykézláb térdelek. Kíváncsi leszek, meddig bírom így.  Talán reggelig függeszkedek majd. Ha szerencsém van, elalszom így, állva, mint a lovak.

3. Tanulmány a cicikről

Szoptatás-előkészítőn jártunk. Bizisten, lelkesen mentem. Jegyzetfüzet, két toll, kemény mappa alátétnek. Tízóraira kétféle gyümölcs, hámozott alma felcikkezve és banán. Este megsemmisülve értem haza. Áron nem értette, mi bajom, hisz annyi hasznos infót kaptunk, ő annyira megnyugodott, képbe került, flottul fog ez menni nekünk, ihaj-csuhaj. Néztem rá, a hajszálaim egyesével meredeztek felfelé ettől a magabiztos szövegtől. Aha, menni fog. Aludni nem fogunk, saját ágyunk nem lesz, de valóban, minden fasza lesz. Nem az ő cickóján fog csüngeni egy kisember saját önkényének megfelelően a nap akár 24 órájában. Ő majd el tud menni közben legalább brunyálni. Én pedig szép lassan megőrülök. De sebaj. Mert meglesz az ősbizalom, a  picikém mindig biztonságban tudhatja majd magát az anyja mellett, aki kacagva, szeretetből lemond az alvás pihentető öröméről az ő javára. Lemond az ágyáról is, hisz egy ágyban kell altatni a csöppséget velünk, mert akkor érzi legjobban magát. És ha kell, anya fél óránként fel is veszi majd. Aztán egy nap nem látják többet, mert elutazott a diliházba.

Nem értettem, mitől jött rám hirtelen az ideg. Minden tanfolyam után ez van. Hazajövök, és az idegbaj kerülget. Hogy ez nekem nem fog menni, jesszus. vége a világnak. Épp úgy viselkedem, mint a suliban egy nehéz dolgozat előtt. Még tanulni se álltam neki, de már azon bőgök, hogy nekem ez úgyse fog menni. Aztán persze mindig lefelelek színötösre. Oké, de az élet kérem szépen, más. Több ennél.

Aztán ott vannak a melleim. Szépen megnőttek. És a bimbók, te jó ég, hatalmasak lettek! Valóban tejcsárda lennék? Eddig lenéztem a tápszeres anyákat, sőt, megvetettem őket. Most mély megértést tanúsítok az irányukba. És az ősanyákat, akik a gyereküket magukra kötözve mennek még kakálni is, majd hatéves koráig szoptatják a csemetét, na őket most nagyon utálom.

A cicijeim tényleg szépek. Nézem őket. Lili, Neked köszönhetem őket. És azt is, hogy így kivirultam. Aki tényleg ismer, annak rögtön feltűnik. Valami több, valami más. „Kitörni készülő vulkán” –mondta egy ismerősöm még nyár végén, amikor még senki nem tudta az Édes Titkot, csakis én. „Soha nem néztél még ki ilyen jól, mint most”- tette hozzá nemrég egy barátnőm. „Már semmi nem lesz ugyanolyan ezentúl”- mondta egyszer a dokinénim. Akkor halálra rémisztett ez a mondat, azóta rájöttem, hogy hála a jó égnek. Mert most a nőiségem magasabb fokára lépek. Hamarosan Anya leszek. És nem létezik ennél nemesebb minőség..

Akkor is, ha rossz Anya leszek, nem ősanya, ha hagyom a picit két percig bőgni, míg kakálok, és ha nem alszom majd vele egy ágyban.

Lili, tudom, hogy a legfőbb kapocs köztünk most egy ideig a cici lesz. Ezt igyekszem majd maximálisan rendelkezésedre bocsájtani. Ha már így megnőttek. De azt hiszem, az ismerősömnek van igaza, hogy lehetne ezt még fokozni. Hajrá, kislányom.

4. Útravaló az Élethez- Tíz jótanács a kislányomnak

            Ahogy közeledik a megszületése pillanata, átvillan az agyadon: mi van, ha nem éled túl? Oké, ez manapság már ritkaság, sőt úgymond nem létező jelenség, de csak benned van a gondolat, hogy nem ismered meg a kicsikédet, nem látod majd felnőni, stb….Aztán meg ha minden oké, akkor is tudom, mi az a tíz gondolat, amit útravalóul hagynék a kislányomnak a jövőjére nézve. Szóval Lili Anna, jól figyelj!

1.      Mindig állj ki magadért! Mindegy, ki mit mond, kislányom, Te képes vagy rá!

2.      Kövesd az álmaidat és valósítsd meg őket! Ez az, amit senki nem vehet el tőled soha.

3.      Higgy a szerelemben! Mert minden perce ajándék! Bárki iránt érzed bármikor, az érzés a Tied. És higgy abban, hogy az Igazi meg fog találni Téged.

4.      Találd meg Istent bárhol bármiben. Ő körülvesz Téged, csak észre kell venned Őt.

5.      Ha megtaláltad, imádkozz hozzá sokat! Meditálj és érezd a létezés örömét!

6.      Légy vidám és nevess sokat!

7.      Higgy az igaz barátságban, mert ez az, ami útravalót ad az élethez. Találj magadnak rokonlelkeket, és sosem leszel egyedül.

8.      Táncolj sokat!- És ne figyelj arra, hogy festesz közben, ez egyáltalán nem számít.

9.      Tiszteld a családodat, mert ők a gyökereid.

10.  És végül…Adj hálát mindig mindenért! A megélt napokért, a szeretetért, a sikereidért, az egész életedért. Ez a kulcsa mindennek. Így az előző 9 is értelmet nyer majd.

Nagyon szeretlek, Lilike, legyen szép és boldog életed! J

Reszkessetek buldózerek- avagy kéz a bilibe, kiborul a bili…

Békés idill vs Páncélos buldózerek

Mondtam már, hogy képzelem az ideális kismama-létet? Ááá, szerintem már tucatszor említettem. Békés buborék, melyben a növekvő kis hercegnőm és én édes szimbiózisban éldegélünk. Soha nem lesz ilyen közel hozzám a picikém, mint most, a szívem alatt, amikor hallja a szívdobogásom, velem együtt örvendezik, nevetgél, élvezi a finom kajákat (csokis felfújt!!!), átél velem minden egyes orgazmust (na jó… de most nem???), és közben rózsaszín pillangók szállnak, minden kedves ismerős és szerető családtag pálmaággal és üdvözült mosollyal legyezget bennünket, miközben a háttérben Frank Sinatra szól.

…Aztán hirtelen pokoli zajra ébredek. Mi a jó élet ez? Recsegnek-ropognak a faágak, valami közeledik. Mint a Semmi a Végtelen történetben, vagy annál is rosszabb. Hatalmas, behemót járművek, olyanok, mint a tankok, mindent eltaposnak, szétzúznak ami az útjukba kerül. Felnézek rájuk kerekedő pocakommal, és védekezőn magam elé teszem a kezem. Nem érdekli őket. Már át is gázoltak rajtam. Persze csak gondolatban. Én meg ott maradok zokogva a földön kuporogva.

Ehhez hasonlítanám az érzést, amikor bármelyik kedves családtagom, rokonom, ismerősöm packázik velem. Oké, hogy bajuk van magukkal és az élettel, és úgy unblock mindennel, de miért épp egy babás nőt kell kipécézniük a dühük levezetésére? Mert ő jóságos és nem szól vissza. Aha. Egy nagy frászt nem. A leggyengébb láncszem és megcsörren, ha bizgálják.

Különös hirdetés

            A minap érdekes hirdetésbe futottam az interneten. Háromszor is el kellett olvasnom, annyira nem tűnt valóságosnak. Még a barátnőknek is átküldtem, ők is nagyot hahotáztak rajta:

„"Mizantróp, goromba anyósomat elcserélném kedves, gyerekcentrikus, vidám nagymamára. Após grátiszban ingyen elvihetô."

            Egy másik barátnőm szerint ez remek kezdősora lenne egy szatírikus utópiának. Vagy anti-utópiának? Ha-ha. Nem is tudom. Mindenesetre lementettem.

            -Mind megkapja majd a büntetését az égiektől!- kántálta egy barátnőm, akivel többesben benne vagyunk egy közösségi oldal kismama- mama-csoportjában, melybe mindenki bármikor bedobhatja búját-baját. Szerinte ki kéne adni egyszer ezt a sok mindent, ami itt összegyűlt. Mivel egyikünk jelenleg egy neves kiadó írónője, ezért ez nem is tűnik lehetetlennek. Úgyhogy reszkessetek buldózerek, mert egyszer még ott virítatok a könyvesbolt kirakataiban!

Kocsimosó pornó

            Miért gondolja mindenki azt, hogy egy kismama már nem vágyik a szexre? De komolyan. Áron három hétig a határon, én pedig otthon. Most komolyan azt hiszi mindenki, hogy békés mosollyal gyereksapkát kötögetek éjjel-nappal?  Még szerencse, hogy van internet is a világon, és a társadalom által lealázott, lefujjogott és hímsovinisztának titulált internetes pornó is létezik.

            A közösségi kismama- mama chat-csoport pedig félpucér, Mikulás-sapkás férfiak képével vidítja egymást decemberben. Éljen. Beindulnak a pajzán beírogatások. Én ezzel, én amazzal, én mindkettővel csajok! Ha valaki olvasna minket, el se hinné, mi zajlik ott. Hajaj.

            Viszem lemosatni az autót. Már hetekkel ezelőtt megígértem Áronnak, hogy megcsinálom, de csak most jutottam el végre. Az iroda felől megyek a hangárba, ahol három megtermett férfi vár. Végigmérnek. Végigmérem őket. Nem igazán látszik még a pocakom. Pár hete még utánam fütyültek a Müpánál öthónapos terhesen.

-Egy mosás kéne- magyarázom.

-Ok, járj be a kocsival!

Kívülről felemelkedik az elektromos garázsajtó, én pedig elindulok. Kézzel-lábbal navigálnak, hogy kicsit jobbra, balra, egyenesen, végül sikeresen bejárok. Nagyot égek, utálom a szűk helyeket. Mondják, várjak az irodában. Oké, belépek, és az üvegajtó mögül leskelődöm.

Nekiesnek az autónak. Jobbról, balról, elölről, hátulról. Azta. Spriccel a vad vízsugár, felszökik a kocsi tetejére. Megfeszülnek a kemény férfiizmok. Azta. Nem tudom, kinek mi jut eszébe erről, de nekem határozottan pornográf gondolataim lesznek. Kezem meg belelóg a bilibe. Most már igazán hazajöhetne Áron.

Apa mesél

Ha együtt vagyunk, minden este mesélünk Lili Annának. Áron a pocakom fölé hajol, és elkezdi:

-Hol volt, hol nem volt…- nekem erre mindig muszáj Királysanyisan közbeugatnom, hogy HOL, mire röhögni kezdünk, és ő türelmesen újra elkezdi: - Hol volt, hol nem volt….És amikor végre nem zavar be az Üvegtigris, akkor el is indul a mese fonala.

A három kismalacról, aztán a király új ruhájáról. Aztán A király lányáról, aki úgy szerette apját, mint a sót ( ez amúgy a Lear király alapja is, így a gyerek kap egy kis Shakespeare-t is mutatóban…) Aztán a Hófehérkét, de ez folytatásos. To be continiued. A pici imádja a meséket, általában megnyugszik tőle, és abbahagyja a rugdosást, szépen elszenderedik. Mi pedig kotlunk felette, nézzük a pocak-krumplit, mely a mi kis titkunkat rejti. A csodánkat. Őrizzük, vigyázzuk minden rezdülését. Csakis rajtunk múlik, milyen ember lesz belőle. Visszamélyedünk jótékony álmunkba, a buborékba, mely csakis hármunkké, a családunkké. A buldózerek eltűntek, nem árthatnak többé nekünk. Jó éjt, Lili Anna!