A Kertész

Lakótársnőmmel az ablakban lógunk késő délután. Carly Lae Jepsen szitu van. A szemközti ház udvarán figyeljük a kertészt. Rövid ujjú szürke pólóban, hátsójához álló farmerben hajolgat a fűnyíróhoz. Arányos alakját, könnyed mozdulatait aranyló keretbe fogja a lebukó nap fénye. Lakótársnőm olvadozik. Tisztára, mint a lány Call me maybe videóklipjében. Most még azt is elfelejtem neki, hogy néha szétdzsuvázza a konyhát, olyan viccesen fest. Mármint a lakótárs, nem a kertész.

-Milyen izmos, milyen helyes!- sóhajtozik a lakótárs az asztalra dőlve.  7-8 évvel fiatalabb nálam, és mostanában nem a tartós kapcsolatairól híres.

Nézzük a kertészt. Kukkolunk. Én is. Van valami erotikus a kertészekben, nem? Nemcsak a Született feleségek miatt, meg az otthonülő nejekről szóló disznó viccek miatt. Izmosak, szépek, árad belőlük az energia és a szexualitás. Szürreális szimbiózisban élnek az anyatermészettel, meghajolnak nekik fák és virágok. Arcukat cserzetté teszi a nap, de ettől még vonzóbbak és egészségesebbek. Nem ismered a hátterüket, honnan jönnek, hova tartanak. Mit csinálnak, amikor leteszik a munkát. Nem váltasz velük sok szót, lehet, hogy nem írtak még életükben enciklopédiát, és nem is fognak, mégis sugárzik róluk az életszeretet. Bele lehet-e szeretni a kertészbe? Lakótársamat elnézve simán, bár ez nem igazán szerepel szerintem a tervei közt. Múltkor a kéményseprőnkért volt oda. Meg is fogta a gombját. Na nem, csak vicceltem. A kéményseprőnek ráadásul évi egy bejárása van a házadba, amitől a helyzet még bizarrabb. Ha nem is történik semmi, azért eljátszol a gondolattal, hogy történHET.  De a kertész, az más. Az több. Ő a virágok nyelvén beszél. És mindig jóképű, mint Jeff Metcalfe.

Szóval eljátszol a gondolattal. Mind eljátszunk a gondolattal? Sokszor megfordul a fejemben, ez normális-e? Talán bennem van a hiba, hogy nem a fűnyíró típusát vizslatom, ha egy ilyen példány is ott van? Ha férjnél vagy, vagy kapcsolatban élsz, a szemedet csak nem tudod mindig csukva tartani? Hogy is van ez?

Talán az is eljátszik a gondolattal, aki már férjnél van? Egyáltalán, mi változik, ha férjhez mész? Biztos kapsz egy virtuális szemfedőt a Jóistentől vagy nem is tudom. Vagy csak azok, akik azt mondják, nem fantáziálnak, azok hazudnak?

A kertész beindítja a fűnyírót, felberreg az emlegetett járgány. Legalább olyan szexi a masinája, mint egy vagány motor. Már röhögünk. Inkább saját magunkon, mint rajta vagy Jeff Metcalfe-on. Ha idenézne, lebuknánk az asztal alá, mint két ütődött tinilány, fejünket meg bevernénk az asztal sarkába a nagy sietségben. Amúgy sem azért jöttem ki a konyhába, hogy társuljak Sz.-hez, hanem mert mondani akartam neki, hogy elfogyott WC-spray. Micsoda pózaiság. Aztán itt ragadtam plátói magasságokban. Mióta az eszemet tudom, azt mondják, hogy álmodozni jó, de sose rugaszkodjunk el a valóságtól, mert az nem lehet ugyanaz. Aztán idővel rájöttem, hogy de lehet. Csak épp minden álomnak ára van. De ez már más történet.

Nézzük a kertészt. Mielőtt ruganyos testével elindulna végig a zöldellő gyepen, hirtelen mozdulattal magához kap. Megvakarja OTT.

-Láttad?-kérdi Sz. elhűlten.

-Láttam-felelem finnyásan. A néma csalódás úgy kúszik közénk, mint egy ronda, partra vetett giliszta. A döbbent csöndet harsány nevetés követi. Ennyi volt a szótlan kiábrándulás. A kertész megvakarta a tökét, vége a csodának.

-Akkor megyek-mondja Sz. és közömbösen kifele indul.

-Én is- mondom, és elindulok az ellenkező irányba. Kiürül a félhomályba borult konyha. A régi, kopott ablakkeretben egy kertész nyírja továbbra is a füvet. Pólóban és fenékhez simuló naciban. Tompán zúg a masina az üveg túloldalán. Semmi extra.