Már
megint ugyanott tartott. Ugyanaz a gyomorszorító érzés a hasában és az
önmarcangoló fájdalom a mellkasában. Ha leül az asztalhoz, ökölbe szorított
kézzel és tágra nyitott szemekkel, talán elmúlik ez a kibírhatatlan lelki
fájdalom, ami azt követően tört rá, hogy Bálint elment. Az óra lassan tikktakkolt
a falon, a fakó lámpafényben a kis konyha rémisztően magányosnak és
levegőtlennek hatott. Ezt hívnánk
szerelemnek, amit költők sokasága éltet ujjongva, és valójában egy rakás….?Felpattant
a széktől, a kamrához lépett, maradt-e még valami pia a múltkori házibuliról az
albérletben. A befőttes és szörpös üvegek összekoccantak, ahogy odébb tolta
őket a stelázsi-papírral kibélelt polcokon. Feszült volt minden mozdulata,
legszívesebben felkapott volna egy üveg lekvárt, és a földhöz vágta volna. Az
egyik rozés palack alján néhány csepp rózsállott. Meglötyögtette az üveget,
aztán reménytelen sóhajjal visszahelyezte a sarokba. Mégsem megoldás, ha
alkoholba fojtja bánatát, ahogy a Bikini is énekli.
Csalódottan
visszazuttyant a székre. Íme, Dénes Cili, a totális csődtömeg, zugivó-jelölt, reménytelen
szerelmes. Most 28 éves, de évről évre belezúg a fiúkba, akikkel randizik. A
srácok aztán hamarosan fejvesztve menekülnek. Röviden így írhatná le a
mechanizmust.
A
hímsoviniszta TV-műsorokban pont az ilyen csajokat szedik miszlikre, hogy miért nem képesek normális
párkapcsolatban élni, és megelégedni azzal, ami van. Erre a gondolatra olyan
mélabú kerítette hatalmába, hogy a rá nehezedő nyomástól alig kapott levegőt.
Érezte, hogy szemeit elfutják a könnyek. Biztos vele van a gond. Mert mi is a
rutin? Megismerkedik egy szimpi sráccal, akit kedveli, és a fiú is őt.
Találkozgatnak, jól érzik magukat, sokat nevetnek. A fiú rajong érte,
körbeudvarolja, naponta üzen, ő pedig a mennyekben érzi magát, flörtöl,
boldogan, felszabadultan. Ahogy ez Bálinttal is történt. Bálint magas, kedves
srác, sötét szemekkel, kreolos bőrrel, ráadásul eszes és szellemes is. Egy
jónevű cégnél dolgozik, már az elején akadt közös téma, a reklámszakma csínja-bínja.
Összejöttek, és elkezdődött egy kezdeti szakasz a kapcsolatukban szokásos
ottalvásokkal, hosszú búcsúzkodásokkal, amit néhány hét múltán egy
zuhanás-szerű váltás követett: a fiú üzenetei megritkultak, már csak három
naponta írt, heti egyszer találkoztak, de azt is úgy kellett kiizzadni, mert Bálintnak
mindig közbejött valami, például ki kellett mennie kapálni a keresztanyja
hegyére (novemberben, csupa sárban), vagy a barátai hívták, így a találkozások
türelmetlenek, elkapkodottak voltak, ő pedig síkideg utána, mint valami
eszelős. Mégis, mi történik? –kérdezte magától szorongva, szőke hajtincsét
csavargatva olyan erővel, hogy csoda, ha egyáltalán maradt haj a koponyáján.
Talán rosszul csinált valamit, talán
elhanyagolta magát? Gyors pillantás a tükörben, mely ugyanazt a kedves, huncut
arcot mutatta parányi szeplőkkel az orra körül, és természetesen hullámos,
szöszke hajat, mely még nem látott hajcsavarót, mégis olyan csigákba
göndörödik, hogy sok lánytársa irigykedve nézi. Sosem tartotta beképzeltnek
magát, de meg kellett állapítania, hogy szép. Minden hiúság nélkül. Akkor mi
volt a baj? Visszapörgette az elmúlt napok eseményeit, mondott vagy tett-e
bármit, amivel magára haragította a fiút. De hiába erőlködött, nem talált semmi
vérlázítót. Csak a szorítás nőtt a mellkasában, mert tudattalanul is, de az
lüktetett benne, hogy valamit rosszul
csinál, fogalma sem volt, hogy mit, de tuti valamit elbaltázott, de nagyon.
És ekkor, ezen a ponton mindig ugyanazon szentenciára jut, arra az egyszerű
megoldásra, mely réges rég bevált, megszokott magyarázat: természetesen
beleszeretett Bálintba. És elönti a jóleső meleg, érzés, hogy ho-hó, akkor
nincs semmi baj, azt mondják, ez a legcsodálatosabb érzés a Földön, ezért
érdemes élni, ezt énekli Whitney Houston is. És Ha Bálint nem érzi ugyanazt,
nos, hát az az ő baja. Ő mindenesetre szerelmes lett, és bármit csinált is a
múltban, ezt megmondja Bálintnak,és olyan lesz minden, mint a filmeken, halk
zene szól a háttérben, közben megváltoznak a színek, ahogy az ő élete is,
miközben közli vele a felemelő hírt.
Jön
is Bálint, elhangzik a vallomás, csak épp a katarzis marad el. Mint mindig. Nem
szól zene, még csak fel sem dobódik
tőle. Sőt, vacakul érzi magát, ahogy a konyhában ülnek szemtől szembe, Bálint
arca rezzenéstelen, ő pedig feszeng, mint valami idióta. Semmi nem lett jobb.
Pár perc csend után Bálint odalép hozzá, átöleli, és közli:
-Mit
szólnál, ha a szobában folytatnánk?- és benn folytatják, a szex persze
varázslatos, de utána Bálint máris veszi a cipőjét, és lelép:
-Majd
hívlak- mondja, miközben búcsúzóul csókot lehel a szájára, és hopp, már el is
tűnik. Ő pedig ismét magára marad a kételyeivel. Jó ötlet volt így
kitárulkozni, ha ennyire cudarul érzi magát? Egyáltalán, muszáj mindig
szerelmet vallanunk, ha többet akarunk egy kapcsolattól, mint a másik?
Lekapcsolja a villanyt a konyhában, és visszamegy a szobába. Vetetlenül ásít
felé az ágy, lassan sötétedik odakinn, öt óra körül jár. Az ólmos, őszi sötét
úgy nehezedik szívére, mintha mázsás súlyokat cipelne. Ledől az ágyneműre,
melyben még érzi Bálint illatát. Ettől még szomorúbb lesz, és lassan elerednek
a könnyei.
Egy
óra masszív bőgés után szipogva ül fel az ágyban. Ha rájönne a rejtélyre, miért
is történik mindig ugyanaz? Az agykurkászok szerint mindennek oka van. ha
rájönne, ha megfejtené, mi is….
…Talán Newton-nal is így történt anno, amikor fejére esett az alma. Cili pár percig
szórakozottan néz maga elé, aztán papírzsepiért nyúl az éjjeliszerkrényre.
Hatalmasat trombitál, de csak hogy mielőbb letudja az orrfújást. Aztán farmert,
pulóvert ránt, cipőt húz, kabátja ujjába bújtatja kezeit, miközben a kulccsal vacakol a
zárban. Lábai nekilódulnak, neki a huzatos gangnak, ahol úgy vág arcába a szél,
mintha mindig is ezzel a lendülettel akarta volna észhez téríteni. És Cili fut,
fut az utcákon át, arca már csupa mosoly, csupa boldogság, mert úgy érzi,
valami nagyon fontosak jutott birtokába. Húsz perc múlva már Bálint lakásának
küszöbén áll. Igazi, öreg este van, küszöbön toporog az advent, de pár napig
még minden kihalt és sötét, készülődik az isteni rend, hogy befogadja a Fényt.
-Cili!- Bálint
elhűlten nézi a kipirult arcú, tarka sálas lányt, aki majd kiugrik a bőréből.
-Mondanom kell
valamit- súgja a lány kifulladva, és tekintete vidáman felragyog.
A
szokásos, havi összeröffenés a csajokkal mindig hasonlóan alakult. Mindhárman
elmondták a legégőbb vagy épp legviccesebb sztorijukat, közösen kiértékelték és
levonták a tanulságot a többiek sztorijából. Kati, Gina és Cili ugyanabban a
kávézóban találkoztak szombat délután, hogy megváltsák a világot. A magas,
barna hajú Kati volt a legjózanabb: egyedüli férjezettként kiváltságnak
tekintette, hogy párkapcsolati tanácsokkal lássa el a többieket. A cserfes, festett
vörös Gina se veled, se nélküled szerelemben élt egy fiúval, akivel
kapcsolatban több volt a veled, mint a nélküled. Végül ott volt, ő, Cili, az
örök vesztes. Barátnői éveken át látták el jobbnál jobb tanácsokkal, hiába.
Végül elkönyvelték hősszerelmesnek, és közölték vele, hogy így szeretik.
-Sokan
soha sem képesek beszélni az érzéseikről- hallgatta Cili végig a szent szöveget
hónapról hónapra Katitól- örülj neki, hogy Te az vagy.
-Szerintem
meg őrültség elmondani a pasinak, mit érzel- vetette ellen ilyenkor Gina, az
örök Játékos- megrettennek, ha túl komollyá válik a dolog. Hagyd, hogy ő mondja
ki előbb!
Ezen
a délutánon épp leesett az első hó. A lányok bundás kabátban, csizmában
érkeztek a törzshelyükre, hogy elkortyolgassák kedvenc forró csokijukat és
mindenki kiadja szívének aktuális bánatát. Kati kezdte a gyerekvállalással:
-Utálom,
ha ez a téma előkerül. Még nem akarok gyereket, de persze Krisztián családjában
már minden nő lepetézett, ezért nekem is itt az ideje-legalábbis Krisz szerint.
Gina azon agyalt, vajon lakáskulcsot adjon-e Janinak annak ellenére, hogy két
hete még a szakítást fontolgatták. Ekkor jött Cili. Mindenki a szokásos sztorit
várta, amikor a lány azzal kezdte előadását, hogy szerelmet vallott Bálintnak.
-Minden
úgy kezdődött, ahogy szokott- mesélte Cili izgatottan a habos kakaó fölött. A
kávézó tele volt emberekkel, de a lány nem zavartatta magát- Megmondtam
Bálintnak, hogy szeretem.
-Oké,
eddig átlagos történet-biccentett Kati, ám most jobban koncentrált, mint
egyébként, mert érezte, hogy valami fontos következik. Cili várakozásteljesen
pillantott egyik lányról a másikra:
-Igen
ám, de összeállt a kép.
-Milyen
kép?- csodálkozott Gina.
-Lányok,
ez nem szerelem!-kiáltotta Cili boldogan. A pult felől páran megfordultak.
-Na
csakhogy rájössz-emelte Kati a mennyezetre a tekintetét.
Cili
elpirulva folytatta:- ez csak amolyan kompenzálás-féle, értitek. Mint amikor
kicsi voltam, és Anyu folyton elégedetlen volt azzal, amit csinálok. És mivel
sokat dolgozott, hogy engem felneveljen, gyakran volt kimerült, fáradt és
ideges. Ilyenkor mindig azt éreztem, nem szeretem őt eléggé, azért olyan komor
velem. Emlékeztek, amikor egyszer régebben erről meséltem?
-Aha-felelték
a lányok kórusban, de látszólag még mindig nem értették. Cili elégedetten dőlt
hátra a székén:
-Szóval,
ez most ugyanez, csak a férfiakkal. Valami miatt ugyanazt a típust vonzom be,
aki egy idő után egyszerűen rájön, hogy kihasználhat engem és meg is teszi. Én
persze magamra veszem, hogy én csináltam valamit rosszul, beparázok, és hogy
„kompenzáljak”, gyorsan szerelmet vallok. Persze ennek köze sincs az igaz
szerelemhez, értitek?
-Csak
amolyan önsanyargatás- bólintott Kati, mint aki megfejtette a diagnózist.
-Pontosan!
És eddig mindig azt gondoltam: „na, ez most más lesz, ez már tényleg az igaz
szerelem!’ De mindannyiszor kudarcot vallottam. Ezért most elhatároztam, hogy
nem érdekel. Ha kell, szerelem nélkül fogom leélni az életemet, de én ezt
tovább nem csinálom. Elmentem Bálinthoz, hogy közöljem vele: mégsem vagyok beléd szerelmes!
Kati
és Gina némán néztek Cilire. A lány néhány pillanatig azt hitte, őrültnek
hiszik. Mindegy, már nem volt megállás, tört belőle a szóáradat.
-Nem
érdekel, Bálint mit gondol rólam, már nem.
De csajok, most őszintén, minek szívassam magam? Ha majd eljön az, aki viszont
szeret, nem lesz elég bajom úgyis? Elég csak rátok nézni, máris megijedek!
Ennek ellenére úgy gondolom, ha ezt nem lépem meg, ezt a szerelem-visszavonást,
sosem adok esélyt annak, akinek kell.
-Szóval
ha jól értem, kirúgtad Bálintot?- kockázatta meg Gina halkan.
-Ó,
dehogy! Bálint nagyszerű srác, és ezt el is mondtam neki. Kicsit meglepődött
ugyan, de mostantól nem erőltetem kettőnk kapcsolatát, az sem zavar, ha emiatt
a lépés miatt félnótásnak gondol majd. Remek vele a szex, és folytatom, míg nem
jön valaki, aki örökre kitörli a fejemből őt. Úgyis vége lesz, ha kell, véres
szakítás nélkül is. Addig pedig kedvemre ismerkedem más fiúkkal, míg Bálint a
„keresztanyjánál” időzik- kacsintott Cili ravaszul a barátnőire.
-Gyakrabban
kellene bulizni járnunk, nem, Cili?- tűnődött Gina,akinek agytekervényei a
jelek szerint máris mozgásba lendültek, és saját szerelmi huzavonáját látta
egész más színben tőle.
-De
lányok!-nevetett Kati gyöngyözően. Egyedül ő tudott ilyen gurgulázóan
nevetni-Komolyan, egy oktatófilmben kellene szerepelnetek!
-És
mi lenne a címe ennek a résznek?-kuncogott Cili vidáman- talán szerelem
visszavonásig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése