-Mégis, ki mondta meg
neki?
-Fogalmam sincs.
-De valakinek
tudnia kellett akkor,mi történt. Valaki látott minket…
-Talán az esti
fürdéskor a tóban.
-A barátaim szerint semmi
extrémet nem műveltünk, ha a csókolózás ugyan semminek számít...
Először egy rakéta
pattant ki az égen, aztán kettő, aztán három, fényárban úszott az égbolt a Duna
felett. Kék, zöld, piros, majd ismét kékes legyező következett. Maszat és Frici
egymás mellett álltak, a lány maga előtt keresztbefont karokkal, a fiú egy
lámpaoszlopnak dőlve figyelte a színek táncát.
-Gondolod, ők elmondanák,
ha láttak volna valamit?
-Igen, minden
bizonnyal….Talán feltűnt, hogy mi ketten eltűntünk, és hogy te nem a fiúkkal
aludtál, elkezdtek kombinálni, és valaki ma szólt Csepinek…Jajj. Még
belegondolni is szörnyű, hogy rájött..Most ott ül a szobájában és tajtékzik….
-Beszélnünk kell vele,
csak így tisztázhatjuk…
-És mit mondunk neki?
-Nem tudom,
kitaláljuk..Együtt menni fog. Megoldjuk.
Frici bíztatólag a lányra
mosolygott, aki félénken nézte. Ha Frici most nem állt volna mellette ebben a
helyzetben, reszketne a félelemtől. Így is kérdéses, egyben marad-e ez a vékony
legényke Csepi zömök ütéseitől, de ahogy a fiú megfogta a kezét, először jutott
eszébe, hogy talán valóban tisztázhatják magukat Csepi előtt. Még javában
pattogtak tűzijáték hangos petárdái, amikor áttörtek a rakpartot megtöltő
irdatlan embertömegen, és a kollégium felé vették az irányt. Négy, öt, hat,
aranyfényben úszott az ég. Hét, nyolc, kilenc….ismét piros színű tűzeső
következett.
-Mint egy
korona!-kiáltott egy nő, kisfiát a karján tartva felfele mutatott kezével.
Maszat is felpillantott egy percre, elfeledte, hogy a szíve majd kiugrik a
helyéről, miközben befordultak a sarkon. Hirtelen megállt a járdán, mint egy
kisgyerek, aki huzatja magát. Gombócot érzett a torkában.
-Nem megy, Frici-szólt
halkan a földet nézve-Ne menjünk oda, ez olyan, mintha besétálnánk az oroszlán
barlangjába.
-Futamodjunk meg?
-Neeem, de én gyáva
vagyok ehhez…Rosszaságot műveltünk, és most képtelen vagyok felvállalni.
-Igen? Rosszaságot? És
azt hogy neveznéd, amikor ez a fickó, aki előtt most szégyelled magad, régebben hasba rúgott és kicsavarta a kezedet?
-Nem szándékosan tette akkor, tudom. Amúgy pedig ő nem "ez a fickó". Ő a volt párom, Csepi.
-Egy ujjal sem fog
hozzádnyúlni, ígérem!
-De téged bánthat…
-Velem ne törődj…Tudok
magamra vigyázni.
-Dehogy tudsz!-fakadt ki
Maszat az út közepén. Az utca ezen a szakaszon csaknem teljesen néptelenül
tátongott a magas épületek között, idáig nem látszott el a tűzijáték fénye,
mely szakadatlanul pattogott a háttérben. Maszat zavartan lesütötte a szemét:-
Egyszerűen féltelek…Én tudom, hogy tud ütni- Frici legszívesebben
átölelte volna, de ahogy a nyílt utcán álltak, eszébe jutott a lány tegnapi
határozott elutasítása, és felderengett benne, hogy Maszat már döntött: ennek a
kapcsolatnak vége, ennyi volt, egy hét a Balatonon, kész, vége. Jobb, ha belenyugszik,
minek erőltesse. Ahogy azonban Maszat most aggódón ránézett hatalmas, sötétkék szemeivel, furcsa melegség
járta át a szívét.
-Vigyázok
magamra-ismételte gyengéd hangon-Tényleg, megígérem…
-Jó-súgta Maszat, aztán
ismét elindultak. Felsiettek a lépcsőházban, léptük zaja messze visszhangzott a
kihalt folyosón. Még az emeleten is hallották a rakéták zaját.
Csepi a sötét szobában
ült, még a villanyt sem kapcsolta fel, Maszat és Frici úgy talált rá az ágyon
ülve borús arccal.
-Szia Csepi-szólt Maszat,
miközben Frici lámpát gyújtott.Csepi ránézett, de Maszat abban a percben
szeretett volna nagyon messze lenni tőle.
-Sziasztok-szólt a fiú
fagyosan-No lám, már vége is lenne a tűzijátéknak?-cseppnyi gunyor vegyült a hangjába.
-Nem. Még nincs
vége-mondta Maszat, miközben erőt vett magán, és közelebb lépett:-Csepi, nem
kell úgy tenned, mintha nem tudnád…
-Miről beszélsz?
-Tudjuk, hogy
tudod….-Maszat nagyot nyelt, de Csepi még
pillantásra sem méltatta őket.
-Még mindig nem értem,
mire akartok kilyukadni…Vagy talán még mindig azon kattogtok, amit délután
mondtak nekem a tóról visszatérők?
-Mégiscsak tudod…-ült le
mellé Maszat.
-Igen, persze…-a lányt
megkavarta a szelíd, behízelgő hang, mely mintha nem is az övé lett volna.
Frici rosszat sejtőn közeledett feléjük.
-…De azért
elmondhatnátok, miről van szó-nézett fel Csepi Maszatra. Kihívónak, egyenesen
provokálónak tűnt a tekintete, Maszat megzavarodott tőle.
-Azt akarja, hogy mi
mondjuk el-gondolta a lány keserűen- A mi szánkból akarja hallani, amit amúgy
is tud….
Mindhárman hallgattak,
kinn elnémult a tűzijáték, nem hallatszott más a nyitott ablakból, mint a
szétoszló embertömeg moraja a hűvös, augusztusi estében.
-Még mindig nem világos,
miért jöttetek ide-szólalt meg Csepi nyugodtságot színlelve, és lassan felkelt,
mint aki indulni készült-Kicsit megfájdult a fejem, azért nem tartottam a többiekkel, de most utánuk megyek, a sarkon
várnak a tűzijáték után.
-Csepi, miért teszel úgy,
mintha mi sem történt volna?-fakadt ki Maszat hirtelen. Idegesen beletúrt rövid, szőkésbarna hajába, amint követte a fiú minden mozdulatát.- Hiszen tudod, hallottad, mi
volt, hogy Frici és én….
-Szerinted hogyan kéne
viselkednem?-kiáltotta Csepi, és a lányra nézett, alig néhány centi választotta
el őket egymástól. Frici ugrásra készen várakozott.
-Szerinted örömmel tölt
el ez a kis pearl harbori nyári történet? A legjobb haverok osztoznak a nőn,
nem igaz?-gúnyosan hátrapillantott Fricire, aki sötéten nézett rá.
-Ha akarod,
elköltözöm-viszonozta a fiú a támadó pillantást.
-Nem szükséges-felelte
Csepi, és kék szemei hidegebben ragyogtak, mint valaha-Minden ugyanúgy marad
majd, kivéve, hogy Maszat ezentúl a te ágyadban alszik…-Frici felugrott, Csepi
nevetve végignézett rajta:-No lám, hogy lázad a kis kakas…
-Ne merj így beszélni
Maszatról….
-Mintha ő semmiről sem
tehetne, nem igaz? Ő a színtiszta ártatlanság….
-Hagyjátok abba!-kiabált
túl rajtuk Maszat, megragadva Csepi sarokban heverő focilabdáját- Ennek az
egésznek semmi értelme! Mindenki a másikat támadja! Ha nem fejezitek be, én ezt
a labdát belevágom az ablakba, és remélem, a hangzavartól majd észhez
tértek!!!!
A fiúk megdermedtek,
ahogy néztek rá, Csepi tekintete féltveőrzött bőrlabdáján függött.
-Ha tudnátok, milyen
kínos ez nekem-zilálta a lány könnyes szemmel-Mindkettőtöket kedvellek, de most
nagyon-nagyon feldühít a viselkedésetek…Nem akarom, hogy összevesszetek….Én
kiszállok az egészből, oké? Csak béküljetek ki végre, könyörgöm!- még mindig
dobásra készen állt az egyik bezárt ablaktámla előtt, és a fiúkat nézte. Csepi
arca elsápadt, aztán Fricire nézett:
-Szerintem ti jöttetek
ide veszekedni…-mondta a fiú hűvös
távolságtartást erőltetve a hangjába, de Maszat látta rajta, mennyire ideges.. Frici
felállt, és kezet nyújtott Csepinek:
-Rendben, én kész vagyok
békülni, ami volt, elmúlt….-A fiú mozdulatlan maradt, nem viszonozta a
kézfogást, csak elfordult, és úgy tett, mintha keresne valamit.
-Én sem szítok viszályt,
de ha most nem haragszotok, mennem kell…Úgy egy óra múlva jövök…Itt alhattok,
ha akartok, ahogy tegnap megbeszéltük, igaz, nem épp így..-Maszat
csalódottan leengedte a labdát:
-Csepi..Én nem így gondoltam
a “kibékülést”!
-Vigyázz magadra-köszönt
Csepi, és mint aki meg sem hallotta őket, futó puszit nyomott Maszat izgalomtól
kipirult arcára. Az ajtóból még szomorúan visszaszólt:
-Ha valami Ben
Affleck-féle kiborulást vártatok, sajnos, csalódást kell okoznom…Most valahogy
nem megy….Talán majd később…Szia, Maszat-visszanézett a lányra, aztán eltűnt a
csukott ajtó mögött.
Maszat erőtlenül rogyott
az ágyra.
-Ezt nekem szánta-mondta
komoly hangon-És megérdemlem…Frici nem válaszolt, nem tudta, mit mondjon vagy
tegyen..Hallgattak egy darabig, az egész szoba olyan idegennek tűnt a még
bontatlan dobozokkal, melyek mintha a padlóból nőttek volna ki.
-Szeretnék elmenni
innen-nézett Maszat segélykérőn a fiúra- Képtelen lennék itt tölteni az
éjszakát ezek után….
-Menjünk a
szüleimhez-ajánlotta fel Frici, aztán rögtön hozzátette: -már jártál nálunk, nem
gondolnak majd semmi rosszra. Kicsit szűkös ugyan a hely, de megoldjuk…
-Jó-bólintott Maszat
elrévedt tekintettel. Nem is tudta, hol lenne jó most, talán céltalanul csatangolni
a városban vagy nézni a Duna tükrét a rajta úszó
petárda-maradványokkal….Megadón követte Fricit, miközben lekapcsolták a
villanyt, és kulcsra zárták az ajtót.
Maszat az éjszaka közepén
különös lármára ébredt. A belső szobában aludt, szemben az ablakkal, de a zaj
nem kintről hallatszott, hanem lakásból, bentről. Ledobta magáról a takarót, és
mezítláb a küszöbhöz osont. Kinn égett a villany, és mindenki nagyon idegesnek
tűnt.
-Nem
lélegzik, nem lélegzik!-sikította Frici nővére olyan hangon, hogy Maszat
ereiben meghűlt a vér. Még alig tért magához, amikor Frici a telefonhoz ugrott,
és a mentők számát tárcsázta.
-Anyu, Anyu…-zokogta a lány továbbra is, Maszat halálsápadtan az
ajtófélfának dőlt, ahogy Frici édesanyjának arcára esett a pillantása. Még
sosem látott ilyen arcot,ilyen kifejezést, mintha már nem lenne itt, de
máshol sem, beleborzongott a rettenetbe, akkor hol van most?Rohangálás,
ajtócsapódás, mindjárt itt lesz a mentő, fogd a fejét, ne úgy tartsd,így jó, hogy
kapjon levegőt, este még semmi baja nem volt…Maszat feje zúgott a kiabálástól,
mintha rémálom volna az egész, este még beszélgetett Maszat édesanyjával,
nevettek is valamin, amikor megérkeztek, a tűzijáték közvetítéséről
diskuráltak, mielőtt aludni mentek. És most ott állt a lány Frici egy elnyűtt
pólójában, amit pizsamának kapott kölcsön, és fogalma sem volt, mit keres itt,
hova mehetne, mit segíthetne, minden nagyon gyorsan történt, Frici fogta az
édesanyja fejét, aki az ölében feküdt, Anyu, ugye hallasz engem, Anyu, térj
magadhoz, Anyu, lélegezz, tudom, hogy hallassz, erős vagy, túl fogod
élni…Túl fogod élni…Maszatot a rosszullét kerülgette abban a pár
másodpercben, amikor ezeket a szavakat hallotta, mégis, miért ne élné túl, és
mi lesz, ha nem éli túl, hogy gondolja ezt Frici? Mi ez az egész? Neki még
sosem halt meg senkije sem, a nagyszülei mind éltek….
Megcsörrent az ajtócsengő, jöttek a hordággyal, vitték ki a
rohamkocsihoz, Frici hátraszólt neki:
-Maszat,
te maradj itt reggelig, aztán…-Frici nem tudta befejezni a mondatot. Maszat
azonban igen:
-Nem-felelte
határozottan. Bár rosszul volt, hogy megtörténhet,
felfordult a gyomra még a gondolattól is, hogy Frici édesanyja..,mégis elég
volt Frici elkínzott arcára tekintenie, hogy döntsön: -Nem maradok itt, veletek
megyek a kórházba…Melletted akarok lenni…-s fiú habozva nézte pár
másodpercig, aztán különös fény gyulladt a szemében.
-Akkor
gyere-azzal már húzta is maga után, ki a feldúlt szobából, ahol egymáson hevert
a vetetlen ágynemű, párnák és pizsamák, jajjkiáltásokkal teltek meg a sarkok,
az emberi elhagyatottság és tehetlenség siralmai, és vezette le a sötét
lépcsőházban, ahol nem volt idő villanyt gyújtani, mert máris kocsiba szálltak,
és szirénázva ment a mentőautó a kórház felé.
Ültek
a kihalt, hajnali váróteremben, hirtelen magukra kapott pulóverekben és
kardigánban. Még nem is pirkadt, a tavaszi osztálykirándulások jutottak eszébe
hirtelen, amikor hajnalban kellett kelni, még szinte aludt az ember, ahogy a
végső simításokat intézte a hátizsákján.Mintha még mindig álmodna, olyan volt
most is a székeken ülni egymás mellett, alig vettek levegőt az idegességtől,
vártak szótlanul, Maszat keze Fricijébe kulcsolódott, de nem mert ránézni.
Aztán a hír, a mindent meghatározó,a borzasztó kijelentés,
aminek nincs folytatása, ami után nincs mit várni, haza lehet menni bevetni az
ágyakat, lekapcsolni az égve maradt villanyt a konyhában, megetetni a macskát a
gangon. De előbb minden felbolydul, és minden kifordul magából, és maguktól
megerednek a könnyek, mint a hülye, hatásvadász filmekben. Egyszercsak
belecsöppensz egy családi drámába, ahol idegen vagy, mégis a karjaidban sír
egy fiú,akihez néhány órája még alig volt közöd. Pedig csak egy nyári kaland volt, most mégsem bír elengedni, beléd
kapaszkodik, és csak azt érzed, hogy te is vele sírsz, mert vele együtt
szenvedsz, mert te sem bírod felfogni a felfoghatatlant. Este még az édesanyja
még azt mondta neked, hogy szép volt a tűzijáték, és
akkor ez a nő még nem tudta, hogy nem lesz legközelebb, nem lesz újabb
tűzijáték, mert elvitte a rohamkocsi, és többet már nem ment haza.
(To be continued...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése